Telihay Péter: Három nővér, 1998.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Telihay rendezése részben a kortárs másszínházi törekvések, részben a Csehov-játszás hagyománya (azon belül is elsősorban a 1970-es évektől az 1990-es évek közepéig tartó időszak) felől is olvasható. A ’70-es és ’80-as évek hazai színházi Csehov-reneszánszból két irány(zat) emelhető ki: az egyiket Horvai István vígszínházi, a kor sztárjait felvonultató rendezései képviselik, a másikat a vidéki színházaknál...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A drámacímnek A három húg előadáscímre történő változtatása, vagyis egyfajta elhajlás jelzése a ’90-es évekbeli, új színházi formanyelvet próbáló rendezések sajátsága volt. Dramaturgiai szempontból három lényeges változtatást hajtottak végre az előadás létrehozói. Egyrészt a színészek újrajátszották (vagyis kétszer egymás után adták elő) a második felvonás 3. és 4. jelenetét, a Mása-Versinyin és az Irina-Tuzenbach kettősöket,...

Rendezés

Telihay Péter rendezése a Három nővér hazai színpadi recepciótörténetére reflektált, elsősorban az Ascher-féle 1985-ös előadás dekonstruálásával, s egyben (ironikusan) felmutatva a Csehov-játszás konvencióit és tradícióit. Egy-egy jellegzetes rekvizitum vagy jelenet erejéig megidézte Horvai István Csehov-rendezéseit, Ascher Tamás interpretációját, sőt még azt a Körmendi János-féle paródiát is, amely után Ádám Ottó rendezése eltűnt a Madách Színház...

Színészi játék

A színészek munkája különféle játéknyelvi elemek között mozgott, olykor egy jeleneten belül is, ezzel mintegy át/felülírva a Csehov-drámák pszichológiai realista előadásmódjára vonatkozó konvenciókat és ki nem mondott konszenzust. A színészek többnyire az adott szituációban releváns érzéseket és indulatokat mutatták be, s szinte a groteszkig fokozva/torzítva demonstrálták azok erejét. Például Létay Dóra Natasája a harmadik felvonásban...

Színházi látvány és hangzás

Menczel Róbert konstruktivista jellegű díszlete részben hommage à Csehov, részben szürrealista és ironikus szellemidézés volt, melynek ötletes példája a térben elszórva látható négy-öt szamovár, valamint néhány (ébresztő)óra, amelyeken „állni látszik az idő”. A játéktér hátsó falát méretes Csehov-portré takarta, előtte szintén gigantikus nagyságú ferde képkeretek. A kép – a megszokottól eltérően – keretéből kiszedve volt...

Az előadás hatástörténete

Telihay Péter szegedi Csehov-trilógiájának utolsó előadása az 1999-es Platonov rendezése volt. A trilógiáért Telihay 1999-ben megkapta a Színikritikusok Különdíját, és Menczel Róbertnek ítélték a legjobb díszlet díját A három húgért. A rendező Csehov-ciklusa lassan teljessé válik: 2002-ben színre vitte a Sirályt a Komáromi Jókai Színházban, majd 2003-ban az Ivanovot a szolnoki Szigligeti Színházban. Emellett a...