Rendezés

Ljubimov rendezése láthatóvá és hallhatóvá tette a fabula és az annak fázisait kommentáló songok közötti viszony gesztikusságát. Mivel az előadás ritmusa az ősbemutatót követően szinte azonnal slágerré vált songokra és azok dinamikájára épült, a versszövegek nem a cselekmény bűnügyi szálának morális és politikai tanulságait mondták ki, hanem önálló egységként (metatextusként) működtek. Ezt tette lehetővé a piros, ütött-kopott, lerobbant, emeletes londoni autóbusz és a három útelzáró korlát köré szerveződő színpadépítkezés. Az életnagyságú díszletelem egyfelől zenekari árok és öltöző, a fiktív belső terek szcenikai megfelelője és működő közlekedési eszköz, raktár és a haladás lehetőségének színpadi metaforája, másfelől a térszervezés origója volt, amely minden alak számára azonos mozgásvektorokat rögzített, s nem egy figurára (és annak élettörténetére), hanem egy pontra (és az ott zajló eseményekre) koncentrálta a nézői figyelmet. 1 A korlátok pedig ringszerű kis (song)színpadot hasítottak ki a térből, illetve – hiszen a koreográfiák kivétel nélkül használatukra és egyszerű kéz-, illetve lábmozdulatokra épültek – vagy a szereplők viszonyát vagy a song dramaturgiai funkcióját vetítették rá a térre.

KÉP CÚjlaki Dénes (Bicska Maxi), Ronyecz Mária (Kocsma Jenny). Fotó: Benkő Imre (1981). Forrás: www.szinhaziadattar.hu
Ljubimov Jurij: Háromgarasos opera, 1981.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásHatástörténet: