Színészi játék

Az előadás teljes időtartama alatt a színen lévő, „song-maszkjaikat” előttünk festő és törlő, hol mikrofonba, hol a nélkül beszélő színészek a tipizáló játékmód következtében tudták megidézni a figurákat, s a Sztanyiszlavszkij-féle lélektani realista játéknyelv birtokában voltak képesek hihetővé tenni az érzelmeket. 1 A gesztikus játékmód inkorherenciája többféleképpen született meg. 2 Dörner György (vásári komédiás) például folyamatosan kapcsolatot tartott a közönséggel. Garas Dezső (Peachum) esetében a clown-álarc tette lehetővé a színészi test-szöveg felmutatott szegmentálását, hiszen az alakítás leginkább a felidézett és példaértékű alakok sztereotip karikatúráinak kompozíciójaként írható le. 3 Törőcsik Mari (Peachumné) viszont darabokra tört testével (és nem sztereotípiákkal) jelezte a játszott szerep alkoholizmusát, melynek következtében alakítása a megcsináltság és nem a jelentés szempontjából vált figyelemre méltó jelek sorává. 4 S épp e játékmódok különbségei teszik olyan zárójelbe Udvaros Dorottya szenvedélyesen számító Pollyját és Újlaki Dénes egyöntetűen nyers Macheath-jét, amelyek megakadályozzák, hogy mintha-primadonnaként és mintha-bonvivánként azonosítsuk őket

KÉP DUdvaros Dorottya (Polly), Újlaki Dénes (Bicska Maxi). Fotó: Benkő Imre (1981). Forrás: www.szinhaziadattar.hu

.5

Ljubimov Jurij: Háromgarasos opera, 1981.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásHatástörténet: