Színházi látvány és hangzás

Nem csupán a színészek által mozgásképtelensége ellenére mozgónak tekintett és tetején zenekart hordozó busz vagy a kikiáltó (bilincset és más kelléket rejtő) bevásárló kosára valósította meg a „szelektív realizmus” elvét. 1 A rekvizitumok részlegesen utaltak ugyan a dramatikus világ helyszíneire, illetve a darab játékhagyományára, de elsősorban érzéki hátteret kínáltak a kaotikus események sorának. A hírnök például lóval érkezett, de ez egy brechti instrukció beszúrására adott lehetőséget. A proszcéniumon végig jelen volt a vásári énekes gitártokja, de csak azért, hogy a nézők pénzt dobálhassanak bele. Táblák helyett különböző vállfára akasztott ruhadarabok jelezték a helyszín változásait, a dalok címét pedig a rendező személyes képviselőjeként megjelenő énekes mondta be. Az előadás hangzóságát sem csupán a songok és a prózai jeleneteket aláfestő (vagyis dramaturgiai funkciót betöltő) zene határozta meg. Amikor ugyanis a szereplők nevének elhangzásával párhuzamosan a figurához leginkább kapcsolható song főtémáját is meghallottuk, vagy amikor a vásári énekes sípszava jelezte a felvonások kezdetét, és (a színészek instrukciójára) trombitaszó húzta alá a dialógus hangsúlyos szavait, akkor attitűdök váltak hallhatóvá, és előadásmódok váltak láthatóvá.

KÉP EGaras Dezső (Peachum), Törőcsik Mari (Peachumné), Fotó: Benkő Imre (1981). Forrás: www.szinhaziadattar.hu
Ljubimov Jurij: Háromgarasos opera, 1981.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásHatástörténet: