Lohinszky Loránd: Hat szereplő szerzőt keres, 1967.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Lohinszky Loránd, az előadás rendezője, a marosvásárhelyi Állami Színház színésze és a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanára. Az előadás helyszínéül szolgáló Stúdió Színház 1962-ben épült, az 1954-ben Kolozsvárról Marosvásárhelyre költöztetett Színművészeti Intézet gyakorlószínházaként. 1965 a Stúdió Színház történetének legsikeresebb éve. A marosvásárhelyi Állami Színház a Székely Színház jogutódja, ahol 1962-től működik a román tagozat. A...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Pirandello szövege a színház lehetőségeit és az emberi élet szerepszerűségét boncolgatja. A valóság és játék tereit és helyzeteit ütköztető dráma a színház funkcióira és lehetőségeire is rákérdez, a szöveg alapján készülő előadásokat létrehozó alkotók nem kerülhetik el a szembesülést saját színházképükkel. A színház és a szerepjáték esztétikai, erkölcsi, társadalmi vonatkozásait különböző szinteken megjelenítő drámát általában...

A rendezés

A korabeli kritikák szerint a rendezés elsősorban intellektuális síkon értelmezte a szöveget és a gondolati-filozófiai tartalmat közvetítő szenvtelen játékstílust követelt. A kritikák kiemelik azt a fontos körülményt is, hogy színészhallgatók vizsgaelőadásáról van szó, ezért a pedagógiai szempontok néha hangsúlyosabban érvényesülhettek, mint az esztétikaiak. Az „eseménytelen cselekmény” és az elbeszélő előadásmód kiemelése a kritikákban arra enged...

Színészi játék

A főiskolás hallgatók színészi alakításairól, a pedagógiai elveket is figyelembe véve, általában kíméletesen fogalmaz a korszak kritikája. Ebben az esetben is a kritikusok pedagógiai feladatnak tekintették a darabválasztást, egybehangzóan túl nagy kihívásnak értékelve Lohinszky újító próbálkozását. A kritika elsősorban Borbáth Ottília játékában látta a Pirandellóhoz méltó színvonalat, aki a Mostohalány szerepében „a bukás történetének belső...

Színházi látvány és hangzás

A Kemény Árpád által tervezett, jelzésekből építkező színpadkép minimalizmusát valószínűleg a Stúdió Színház egyetemi gyakorló-színpad jellege és lehetőségei is befolyásolták. Filmfelvétel nem készült az előadásról, de a fotók és a visszaemlékezések többszintes, bizonyos helyszíneket (pl. kalapszalon) a pódiumon kiemelő térelosztásról tanúskodnak. Ez az elosztás a valóság és a fikció, az emlékek és a mesélés tereinek...

Az előadás hatástörténete

Az előadást 24 alkalommal játszották, 4154 nézője volt, Kolozsváron és Bukarestben vendégszerepelt. A bukaresti vendégszereplés pozitív visszajelzést kapott. Bár távolról sem tekinthető szakmai vagy közönségsikernek, az előadás értéke és fontossága abban rejlik, hogy beírta magát a kor kísérletező folyamataiba. A nem realista, önreflexív forma, az intellektuális szerkesztést és értelmezést, elvont és stilizált játékot igénylő szöveg...