Kerényi Imre: István, a király, 1985.

Az előadás színházkulturális kontextusa

A patriotizmus közösségi üggyé formálásának igyekezete és a rockopera zenedrámai retorikáját fölerősítő minden színi hatás esztétikai dimenzióba emelése révén a Nemzeti Színház produkciója indította el az István, a király (komolyan vehető) színháztörténetét. Ez volt a mű első kőszínházi bemutatója, amelyet repertoárjára vett és sok évadon át játszott a Nemzeti, sőt – két évvel a film...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A Nemzeti Színház előadásában a 4×7 számot leporellószerűen sorjázó, zeneileg vállaltan eklektikus (a rockot egyházi és népzenei dallamokkal ötvöző) mű feszes logikával bíró „lelkiismereti drámaként” bontakozott ki. Az István, a király értelmezését a Hevesi Sándor téri épület (relatíve szűkös) viszonyaihoz igazították, nem pusztán a városligeti és szegedi előzmények kamaratermi verzióját adva, hanem – azokhoz képest...

A rendezés

A rockopera értelmezéséből adódóan a rendezés nem külsőségeken alapuló, reflektálatlan népnemzeti hevüléssel szolgált, hanem minden mozzanatában „egy rendkívül súlyos emberi és közösségi következményekkel járó döntés drámájával”. Ennek érdekében a részleteket állította előtérbe, „szituálttá” tette őket, korábban nem érzékelhető relációkat tárt fel közöttük, és éles kontúrokkal rajzolta meg a szereplők arcélét. Emiatt érzékelték úgy a szerzők,...

Színészi játék

Ahelyett, hogy otthont kínált volna egy (a hangokat tekintve) ma már paradigmatikusnak tetsző szereposztásnak, a Nemzeti szinte teljes egészében saját erőkre támaszkodva állította ki a rockoperát. Szörényi Levente „egész nyáron tanította, korrepetálta” a színészeket, a próbákon pedig „(e színpadon legalábbis) soha nem látott keménységű és intenzitású munka” zajlott. A társulat javarészt fiatal tagjai mellé egyetlen...

Színházi látvány és hangzás

Amíg az 1983-as városligeti produkció a rockopera mögött mintaként felsejlő Jézus Krisztus szupersztár filmváltozatának vascsöves díszletkonstrukcióját idézte, addig a Nemzeti Színház előadása autonóm látványvilágot teremtett. Fő elemei, a dinamikusan emelkedő és süllyedő, ívesen hajlított hidak, valamint a mögöttük több színben játszó lurex korong anélkül emlékeztettek az István, a király korábbi történetének fő helyszíneire, hogy konkrétan...

Az előadás hatástörténete

A színpadi recepciótörténet sajátossága, hogy Kerényi Imre rendezése nem tudta „felülírni” a másik, a „dekoratív tömegrendezvény” jellegű István, a királyt, amely mindinkább népnemzeti, egyben retro vonásokat öltött. Pedig a Művelődési Minisztérium nívódíjában részesült produkció hosszú időn keresztül a Nemzeti Színház műsorán maradt, 1988-ban két egymást követő estén vendégszerepelt a berlini Komische Operben, s amikor 1990-ben...