Az előadás színházkulturális kontextusa

A patriotizmus közösségi üggyé formálásának igyekezete és a rockopera zenedrámai retorikáját fölerősítő minden színi hatás esztétikai dimenzióba emelése révén a Nemzeti Színház produkciója indította el az István, a király (komolyan vehető) színháztörténetét. Ez volt a mű első kőszínházi bemutatója, amelyet repertoárjára vett és sok évadon át játszott a Nemzeti,

KÉP AFerenczy Csongor (Géza fejedelem), Császár Angela (Sarolt, István anyja), Hirtling István (István, a király), Nagy Zoltán (Asztrik, főpap), Kovács Adél (Gizella, István felesége). Fotó: Ilovszky Béla (1985). Forrás: http://oszmi.hu/index.php?option=com_wrapper&view=wrapper&Itemid=756

sőt – két évvel a film alapjául szolgáló „teátrális népünnepély”1 vagy „szabadtéri demonstráció”2 után – ez volt a műből készült első színházi előadás.3 1983-as előzménye elementáris érzelmi hatásra törekedett,4 „nem esztétikummá szublimálva, hanem a maguk közvetlenségében”5 érvényesítve bizonyos – vitát gerjesztő – effektusokat, például a művet lezáró Himnusz közben kihúzott, méretes trikolórt. A magyarságtudat ostromlása főként a „békeviselt nemzedék”, vagyis azon fiatalok nemzeti érzületének fölkeltését célozta, akik „jobbára csak az iskolai ünnepélyeken, vagy a válogatott labdarúgó-mérkőzések előtt hallhatt[ák] legszentebb nemzeti zenedarabunkat”.6 Hét évvel a korona hazahozatala után, a táncház mozgalom fénykorában az ország első színháza intézményes keretek között tette lehetővé az addig elfojtani próbált hazafiság megélését,7 de par excellence színházként, azaz „beleboncolva a szituációkba”,8 s feltárva az István-Koppány konfliktus ambivalenciáit.

KÉP BFerenczy Csongor (Géza fejedelem), Szemes Mari (Sarolt, István anyja), Baranyi László (Térítő), Bubik István (István, a király), Juhász Róza (Gizella, István felesége), Izsóf Vilmos (Térítő). Fotó: Ilovszky Béla (1985). Forrás: http://oszmi.hu/index.php?option=com_wrapper&view=wrapper&Itemid=756

Ezzel pedig olyan sikert kovácsolt magának,9 amellyel a Rock Színház legendás produkcióinak születése idején, a Macskákkal szenzációt keltő Madách Színház és a Popfesztivál hosszú szériáját a Kőműves Kelemennel feleleveníteni kívánó Vígszínház szolid riválisává tudott válni.10

Kerényi Imre: István, a király, 1985.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete