Zsámbéki Gábor: IV. Henrik első és második rész, 1980.

Az előadás színházkulturális kontextusa

1978-ban nyugdíjazták a Nemzeti Színházat igazgató Marton Endrét és Major Tamás főrendezőt. Az új vezetőség tagjai főrendezőként Székely Gábor, vezető rendezőként pedig Zsámbéki Gábor lettek. Székely és Zsámbéki az 1970-es évek elejétől kezdve az ország élvonalába tartozó színházi műhelyeket vezettek Szolnokon, illetve Kaposvárott, kinevezésük ennek ellenére merész kultúrpolitikai döntés volt, és mind esztétikailag, mind szervezetileg...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A IV. Henrik esetében a kétszer öt felvonásnyi szöveg és az egymás mellett párhuzamosan futó cselekményszálak követhetővé és élvezhetővé tétele a legnagyobb kihívás. Zsámbéki Gábor és Fodor Géza arra törekedtek, hogy a „remekművet a maga teljességében” mutassák meg, és ennek megfelelően megtartották a shakespeare-i szöveg jelentős részét, ugyanakkor a hangsúlyt az angliai történelem belpolitikai csatározásairól az...

Rendezés

A rendezés hangsúlyozza a történelmi és privát lépték Shakespeare-drámákra jellemző kettős szerkesztést, és Jan Kott felől olvassa a szöveget: jelenetről jelenetre éles váltásokkal érzékelteti a történelmi eseményeket megmutató „Nagy Mechanizmus” illetve a Harry herceg és Falstaff körül zajló hétköznapi események közötti összefüggéseket. Utóbbiakat hangsúlyozottan komédiaként játszatja, egy-két besűrűsödő, tragikus mélységű pillanattal. A politikai szál Henrik király...

Színészi játék

A kaposvári gyakorlat folytatásaként Zsámbéki elsősorban arra ösztökélte a Nemzeti Színház színészeit, hogy ne közhelyes, jól bevált, klisészerű megoldásokhoz nyúljanak, hanem a rendezővel közös elemző- és alkotómunka folyamán építsék fel a szerepet. A Nemzetis hagyományhoz képest egyértelműen új ars poeticát fogalmazott meg: „az állapotoknak meg kell történniük, létre kell jönniük.” Több mint harminc színész szerepel...

Színházi látvány és hangzás

A jelenetenként helyszínt váltó, két előadásnyi anyag kihívásait egy részleteiben módosítható, de szerkezetileg egységes hatást keltő vasépítménnyel oldotta meg Pauer Gyula. A színpad két oldalán szimmetrikusan helyet foglaló, kétszintes, árkádos és erkélyes, csúcsíves formákat használó szerkezet egyfelől méreteiből adódóan robosztus hatást keltett, másfelől rendkívül levegős, könnyen átlátható és átjárható kulisszát eredményezett. A két oldalsó konstrukció...

Az előadás hatástörténete

A kritikai recepció az előadás bemutatását egyöntetű szakmai sikerként és az új Nemzeti Színház kimagasló teljesítményeként könyvelte el. A kritikák nagy része megállapítja, hogy a szöveg és a rendezés sikeresen valósítja meg Shakespeare korszerű és mégis a drámához hű színpadi interpretációját, kiemelik a régi Nemzetis színészek játéknyelvének felfrissülését, Kállai, Bessenyei, Agárdy és Sinkovits teljesítményét, valamint...