Az előadás színházkulturális kontextusa

1978-ban nyugdíjazták a Nemzeti Színházat igazgató Marton Endrét és Major Tamás főrendezőt. Az új vezetőség tagjai főrendezőként Székely Gábor, vezető rendezőként pedig Zsámbéki Gábor lettek. Székely és Zsámbéki az 1970-es évek elejétől kezdve az ország élvonalába tartozó színházi műhelyeket vezettek Szolnokon, illetve Kaposvárott, kinevezésük ennek ellenére merész kultúrpolitikai döntés volt, és mind esztétikailag, mind szervezetileg jelentős változásokat indított el. A „Gáborok” feladata nemcsak az apadó nézőszámú Nemzeti újrapozícionálása volt, hanem a Marton-Major párharcban kettészakadt társulat egyesítése is. 1 A Nemzeti Színház koncepcióját Székely és Zsámbéki, a magyar drámák bemutatása mellett, a klasszikusok korszerű, a néző számára „frissnek, közvetlennek” ható színrevitelében és az európai kultúrkörbe való bekapcsolódásban határozták meg. 2 E színházfelfogás garanciáját abban is látták, hogy a vidéken évek óta velük dolgozó színészek egy részét magukkal hozták a Nemzetibe, és ezt a vegyes szakmai hátterű és különböző játéknyelvhez szokott művészekből álló társulatot kívánták egységgé formálni. 3 Zsámbéki Gábor első két Nemzetis rendezése (az Éjjeli menedékhely és A konyha) elsősorban társadalmi problémákat felvető előadások voltak, melyek után egy kortárs magyar drámát (Németh László Husz Jánosát) és két klasszikust (Molière Az úrhatnám polgárját és a IV. Henriket) vitt színre, teljesítve a Nemzeti Színház általuk kijelölt feladatait. A Shakespeare-dráma bemutatása színháztörténeti kuriózumnak számított: a két rész külön előadásként, külön estén való játszása, a pátoszmentes és korszerű, harminc színészt foglalkoztató rendezés a Nemzeti Színház új korszakának magas szakmai színvonalát bizonyította. 4 KÉP 1Fotó: Iklády László (1981). Forrás: www.szinhaz.net Cserhalmi György (Harry herceg) az első rész végi csatajelenetben

Zsámbéki Gábor: IV. Henrik első és második rész, 1980.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete