Dramatikus szöveg, dramaturgia

A IV. Henrik esetében a kétszer öt felvonásnyi szöveg és az egymás mellett párhuzamosan futó cselekményszálak követhetővé és élvezhetővé tétele a legnagyobb kihívás. Zsámbéki Gábor és Fodor Géza arra törekedtek, hogy a „remekművet a maga teljességében” mutassák meg, és ennek megfelelően megtartották a shakespeare-i szöveg jelentős részét, ugyanakkor a hangsúlyt az angliai történelem belpolitikai csatározásairól az univerzálisabban is értelmezhető Harry-Falstaff szálra helyezték. 1

A politikai erőviszonyokat és hadműveleti mozzanatokat taglaló monológokat kihúzták vagy erősen megrövidítették, az első rész egyik meghatározó szálában, a Henry Percy vezette felkelés történetében minimalizálták Lady Percy jelenlétét, világosan szembeállítva a közéleti (Henrik király és Percy) és a privát szféra (Harry és Falstaff) különböző erőviszonyait. A második részben Henrik király jeleneteit rövidítették meg, míg a Falstaffhoz kapcsolódó komikus szálakat (jeleneteit Sürge asszonnyal és Balga bíróval) teljes egészében megtartották. A két rész dramaturgiai szerkesztését tekintve elmondható, hogy a politikai szálakhoz nem köthető jelenetek alig lettek meghúzva, és a színészvezetést és az előadás ritmusát tekintve is nagyobb jelentőséget kaptak. Így pusztán a színpadon töltött időt tekintve is háttérbe szorul Henrik király és Henry Percy figurája Harry, Falstaff, Sürge asszony és Balga bíró alakjához képest. Az előadás nyelvezete Vas István fordításában gördülékeny, humoros és az eredeti angol szöveghez híven helyenként trágár, sőt obszcén. 2 Ugyanakkor több olyan utalást, szójátékot tartalmaz, amelyek az angol reneszánsz kulturális kontextusának ismerete nélkül nem érthetőek.KÉP 2Fotó: Iklády László (1981). Forrás: www.szinhaz.net Erdő

Zsámbéki Gábor: IV. Henrik első és második rész, 1980.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete