Rendezés

A rendezés hangsúlyozza a történelmi és privát lépték Shakespeare-drámákra jellemző kettős szerkesztést, és Jan Kott felől olvassa a szöveget: jelenetről jelenetre éles váltásokkal érzékelteti a történelmi eseményeket megmutató „Nagy Mechanizmus” illetve a Harry herceg és Falstaff körül zajló hétköznapi események közötti összefüggéseket. 1 Utóbbiakat hangsúlyozottan komédiaként játszatja, egy-két besűrűsödő, tragikus mélységű pillanattal. 2 A politikai szál Henrik király körül bonyolódó jelenetei statikusak, a főméltóságokat alakító színészek fizikai interakció nélkül vannak jelen a színpadon, szövegmondásuk szikár (deklamáció- és öblögetésmentes), mozgásuk a lehető legszükségesebbre korlátozott. Ennek kontrasztját adják a politikai szálon belül a Henry Percy lázadását megmutató, érzelmileg túlfűtött, s ebből adódóan mozgalmasabb jelenetek, illetve a csatajelenetek, amelyek az egész előadás legdinamikusabb pontjává teszik az első rész fináléját. A Harry-Falstaff szál megrendezésénél Zsámbéki erősebb gesztusokat használ, hiszen ez adja a két előadás gerincét, ezekben a jelenetekben járnak be nagy skálát színészi alakítások, itt jelenik meg a humor és adódik alkalom erős érzelmi állapotok megmutatására. E szál jelenetei dinamikusak, gyakori bennük a státuszváltozást jelző akció (átrohanás a színen, asztalra ugrás, földre kerülés stb.) és a színészek közti interakció. A Falstaff és Harry körül megjelenő figurák gesztusai és hanghordozásuk helyenként a groteszkig eltúlzottak, nem realisták – ennek és a köréjük rendezett lazziknak köszönhetően rendkívül komikusak. 3 Ez utóbbi döntésben (az emberi és nem a történelmi léptékű események kiemelésében) és a shakespeare-i humor vaskos megmutatásában rejlett az előadás sikere. Ugyanakkor a cselekmény különböző szintjeinek különböző színházi eszközökkel való megjelenítése egy társadalmi tabló teátrális képét rajzolta ki.KÉP 3Fotó: Iklády László (1981). Forrás: www.szinhaz.net Fogadó A két estés előadás záró momentumaként ezt a tablót merevíti ki Zsámbéki egy néma perc erejéig az utolsó jelenet mozdulatlan színészeivel.

 

Zsámbéki Gábor: IV. Henrik első és második rész, 1980.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete