Színészi játék

A kaposvári gyakorlat folytatásaként Zsámbéki elsősorban arra ösztökélte a Nemzeti Színház színészeit, hogy ne közhelyes, jól bevált, klisészerű megoldásokhoz nyúljanak, hanem a rendezővel közös elemző- és alkotómunka folyamán építsék fel a szerepet. A Nemzetis hagyományhoz képest egyértelműen új ars poeticát fogalmazott meg: „az állapotoknak meg kell történniük, létre kell jönniük.” 1 Több mint harminc színész szerepel a IV. Henrikben, amihez ebből a szempontból a Zsámbéki-életműben csak az egy évvel korábbi A konyha szereplőgárdájának megrendezése hasonlítható. A játékmódon érezhető nyomot hagynak a társulat különböző tagjainak eltérő képzettségéből és múltjából fakadó különbségek, de az előadás magas színvonalon volt képes integrálni a „régi” Nemzetihez tartozó és jelentős szerepeket játszó színészeket (Kállai, Gobbi, Sinkovits, Agárdy) illetve az elsősorban epizódszerepekben emlékezetessé váló újonnan érkezetteket (Sinkó, Helyey, Gelley, Kun, Szacsvay, Balkay). Erre a színészvezetésre kiváló példa, amikor a Harry herceget alakító Cserhalmi György mellé (aki ekkor már az ország egyik filmszínészként is jegyzett, ismert fiatal sztárja) Kállai Ferencet helyezi partnerként. De a Madách Színházból Henrik király szerepében visszatérő Bessenyei Ferenc alakítása is kuriózumnak számított. A szereplők által beszélt játéknyelvek közötti különbség akkor látszik a legvilágosabban, ha összehasonlítjuk az első rész két fiatal főszereplőjének: Cserhalminak és Oszter Sándornak a játékát. Míg Harry herceg alakja halk, sallangmentes, belülről építkező és átütő, addig Henry Percy figurája heves és teátrális gesztusokból épül fel. A két különböző színészi hozzáállást az előadás koncepcióalkotó tényezővé teszi: a két dramatikus szerep szembenállását demonstrálja, amely harc végén Harry/Cserhalmi végez Henry/Oszterrel. Kállai Falstaffja öreg, lomha és kövér (póthassal felszerelt). Rezignáltan, melankolikus kiábrándultsággal kommentálja a színpadi eseményeket. Zsámbéki és Fodor mindegyik Falstaff-monológot meghagyja teljes terjedelmében. Ő fordul a legtöbbször és a legtöbb mondanivalóval a nézők felé. Kállai közvetlenül és esendően szól ki a színpadról, „megtörténik vele” a szöveg. Erős rendezői döntés, hogy Harry herceg személyes fejlődéstörténetét hátérbe szorítják Falstaff sorozatos, színészileg és rendezőileg is színesebb fiaskói. Kállainak tökéletes partnerei ebben Agárdy Gábor és Gobbi Hilda. Balga bíró és Sürge asszony figurája is komikusan eltúlzott, de míg Agárdyé a commedia dell’artéra emlékeztetően virtuóz, addig Gobbié tragikus is tud lenni, s az előadás egyik legösszetettebb alakításává válik. A második rész II/4. jelenetét Gobbi zárja: Sürge asszony, aki hiába várta, hogy Falstaff feleségül veszi, egyedül marad a színen, és ahogy elhaló hangon búcsút vesz Falstafftól, véletlenül kiönt egy pohár vizet. Ez a rendezőileg és színészileg is bravúrosan sűrű gesztus tragikus modalitásban idézi fel a Major-rendezés harsány Karnyónéjának a közönség emlékezetében akkor még élő alakját.KÉP 4Fotó: Iklády László (1981). Forrás: www.szinhaz.net Gobbi Hilda (Sürge asszony) és Kállai Ferenc (Falstaff)

Zsámbéki Gábor: IV. Henrik első és második rész, 1980.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete