Zsámbéki Gábor: Ivanov, 1977.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Az 1977-es Ivanov Zsámbéki Gábor kaposvári korszakának záró előadása volt. Magát az alkotói közeget, amelyben az előadás létrejött, az amatőr/alternatív műhelyek, valamint a vidéken  új színházi nyelvet próbáló, a teatralitást előtérbe helyező rendezők  és a köréjük gyűlt színészek adták. Emellett a kaposvári színház az első nyilvánossághoz tartozó, s így az aczéli kultúrpolitika által tűrt és részben...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Az Ivanovszínpadi szövege Elbert János fordítása alapján készült. Meghatározó dramaturgiai döntés, hogy a szöveghúzások által egyrészt Ivanov karakterére fókuszálták a széttartó dramaturgiai szálakat, másrészt dinamikusabbá tették az előadást. Például az alkotók meghúzták Ivanov és Szása második jelenetét a második felvonásban, illetve kihagyták Anna Petrovna és Lvov érkezését, ezzel kiiktatva a szerelmesek esetleges lelepleződésének feszültségét.Valamint a...

Rendezés

A rendezés realista formanyelvet használt a színészi játék tekintetében, de a díszlet, a térkialakítás stilizált, naturalista matériát használó installáció volt.  Hiszen ekkorra már megjelent a naturalizmuson, valamint Sztanyiszlavszkij lélektani realizmusán való túllépés vágya, még ha a kortárs kritikák, és a későbbi visszatekintő írások egy része rá is nyomták az előadás(ok)ra a realizmus bélyegét. Azonban a...

Színészi játék

A színészek realista játékstílusának egységességét és folytonosságát rendre megtörték a túlzottan teátrális gesztusok és mozdulatok, s a karakterek érzéseit és indulatait demonstráló, groteszkre hangolt szcénák. Rajhona Ádám Ivanovjának mimikájára szinte maszkként merevedett a spleen, az életuntság, az undor, önmagáé és másoké. Az ellentétek dinamikája: agresszióig fokozódó ingerültség és bűnbánat, indulatos kitörések és szinte alig érthető,...

Színházi látvány és hangzás

Az egész előadás értelmezését alapjaiban definiálta Pauer Gyula konceptuális díszlete: a négy felvonás a pusztulás, a végső romlás állapotát jelenítette meg. A földet borító – térképzőelemként  (is) használt – fakéreg Borovszkijnak a Három nővér „hulló faleveles” díszletéhez hasonlítható. Az Ivanov házában zajló jeleneteknél csupasz bokrok szegélyezték a teret oldalról, s fakéreg darabokból álló vastag szőnyeg...

Az előadás hatástörténete

Általánosan jellemző volt az újságírók, kritikusok zavara és konszenzus nélkülisége, s így az Ivanov előadás egyes jelenetei kapcsán hol a groteszk , hol az abszurd , vagy éppen a szatirikus  kifejezéseket használták. Ugyanakkor részben, nem megtagadva a Csehovval kapcsolatos beidegződéseket, realisztikusnak minősítették a mise en scène-t, miközben kiemelték, hogy a hetvenes években még elsősorban avantgarde jelzővel...