Az előadás hatástörténete

Kerényi János királyának nem a darab későbbi recepciójára,1 inkább a Nemzetihez a nyolcvanas éveken túl még valamelyest a rákövetkező húsz évben is társítható arculatra, stílusra volt hatása.2 Bemutatója idején a (Színikritikusok Díja szavazásán három jelölést kapott, öt évadon át mintegy száz előadást megért) produkció szinte tettre váltotta Vámos László művészi hitvallását, miszerint a cél: „vállalni nemzeti múltunkat, mai Magyarországunkat nacionalista zászlólobogtatás nélkül; internacionalistának lenni, befogadni a világot idegen divatmajmolás, hajbókolás nélkül”.3 Ugyan az aczéli kultúrpolitika szlogenjeit visszhangzó célkitűzés a rendszerváltás idején módosult, s nem vált meghatározóvá a János király azon jellegzetessége, hogy amit állítani látszott, azt ironikusan fel is forgatta, az idézőjelek közé tett realizmus, az elemelt játék pedig a modorosság és reflektálatlanság felé kezdett tendálni, a Kerényi rendezései által is nagyban fémjelzett nyolcvanas évek felsejlik még az Iglódi István vezette Pesti Magyar Színház produkciói mögött is. Koltai Tamás szerint az 1984-es János királytól kezdve hatalmasodott el a Nemzetiben a „történelemfilozófiai kettős látás. Eszerint a világtörténelem bohóctréfa, a hazai história sorstragédia.”4 Az előadás elmélyített tragikuma miatt e megállapítás részben vitatható, ha részben mégis elfogadjuk igazságtartalmát, akkor a János királytól akár olyan vonalat is húzhatunk, amely a 2010-es évek – a „nagypolitika kislabdájaként”5 pattogtatott, s emiatt áldozatokra kényszerülő Magyarországnak a Szabadság-téri, német megszállási emlékműben megtestesített –, Kerényi Imre által is aktívan alakított kultúrpolitikájáig és történelemfelfogásig ível.

Kerényi Imre: János király, 1984.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete