Az előadás színházkulturális kontextusa

A kaposvári Csiky Gergely Színházban 2009-ben bemutatott népszínmű, A falu rossza egyértelművé tette, hogy a kortárs magyar rendezői színház diszkurzusában Mohácsi Jánosnak sikerül a legkövetkezetesebben számot vetnie a nevetés polgári színházát alkotó műfajok újraolvasásában rejlő lehetőségekkel.1 A kritikák által az 1916 Csárdáskirálynő jelentőségének mércéjével mért Játék a kastélyban színházkulturális kontextusának domináns vonása, hogy a szintén 2009-es Marton László rendezés szereplői mindkét felvonás elején hangsúlyos és azonos mozdulattal átlépték a hátsó és előszínpadot elválasztó, sínnel jelzett határt, utalva egy olyan előadás-koncepcióra, amely ironikusan tud tekinteni a kastélyban és a színpadon létrejövő „játék” zártságát garantáló fikcióképző eljárásokra.2 Míg azonban a Vígszínházban csak gesztusszerűen jelezték, addig Mohácsi előadást alkotó párbeszédbe léptette a bulvárszínház apparátus voltára (Brecht) reflektáló molnári dramaturgiát és „a reprezentációs közvetítés pedagógiájának bizonytalanságát” (Rancière).3

Mohácsi János: Játék a kastélyban, 2010.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete