Dramatikus szöveg, dramaturgia

Ennek a dialógusnak nem célja, hanem előfeltétele, hogy zárójelbe tudja tenni a darab irodalomtörténeti recepciójának moralizáló hagyományát. Ennek érdekében nem vár választ arra a jelzett kérdésre, hogy a Turai nevű boldogság- és sikercsináló intrikusnak Almády vagy Ádám esik-e áldozatául.1 Viszont használat közben nevet(tet)i ki azt a darabot modern cselvígjátéknak tekintő alakértelmezést, amely az apa és az intrikus szerepkörének találkozása révén azonosítja Turait.2 Következésképp tényként kezeli, hogy Turait a biológiai apa bűntudata, illetve az önös érdek: az operettnek a zeneszerző és a primadonna harmonikus kapcsolatától függő sikere készteti cselekvésre. A színpadi alak ilyen irányú és először Máté Gábor rendezésében (2000) domináló értelmezése azonban mégsem a motiváció tényére és hatására, hanem azoknak az eszközöknek a színrevitelére irányítja a figyelmet, amelyek céljainak eléréséhez szükségesek. Ugyanakkor Turainak a nőkre, a cigányzenészekre, az őszinteségre vonatkozó kijelentései mégsem azt a tudást igazolják, amelynek birtokában „a színház konfliktusmegoldó képessége az életre extrapolálható”: az adott konfliktus látszattá nyilvánítható, s ily módon kiküszöbölhető3 (vagyis nem jelzik sem Molnár társadalomkritikai attitűdjét, sem cinizmusát). Sokkal inkább idézettségüket is játékba hozó aforizmákként hatnak.4 Ezt igazolja, hogy a Mohácsi-féle formanyelvet öngerjesztő vírusként működtető nyelvi irónia sem a cselekményt vagy a színpadi szituációkat, hanem a humoros fordulatok, a poentírozott replikák, a társalgás jól megcsináltságát támadja meg. A megtört szerelmes bábként kezeltségét jelző „Férfi vagy. Mondd meg, mit akarsz.” – kijelentés referenciáját például ugyanúgy szarkasztikusan destruálja a „Merre kunkorodik a szabad akarat?”-variáció, mint Almády ripacs voltát a „csepürágcsáló”, az Ádám-féle felvonásvéghez szükséges öngyilkos fegyver elkobzását pedig A Pál utcai fiúkból kölcsönzött „einstand”. Ily módon a kastélybeli játék sem a dokumentált hazugságokra épülő látszatvilág ténye és milyenségére okán, hanem létrejöttének módja miatt izgalmas. Vagyis az Annie, Almády és Turai közös alkotásának tekinthető, ám Sardou copy right-jával felruházott Molnár-darab, a Fogat fogért nem csupán a magánéleti krízishez és anyagi csődhöz vezető botrányt megakadályozó szituáció- és cselekményszervező trükk. Hanem olyan a (Mohácsi-rendezésben Frigyes keresztnévre hallgató, a cselbe beavatott, vagyis Turaival egyenrangú NÉVként szereplő Gál által is gyakorolt) technika terméke, amely a dramatikus szöveg szövetének minden csomópontján reflektál a „Csináljunk úgy, mintha!” elv megvalósításának kockázatára, s az e „kényes pontok” bravúros (vagyis észrevehető) eltakarásának módjaira.5

Mohácsi János: Játék a kastélyban, 2010.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete