Az előadás színházkulturális kontextusa

Mind a fővárosi, mind a vidéki bábszínházak elsődleges (de nem kizárólagos) célközönsége óvodás vagy iskolás gyermekekből áll: repertoárjuk jelentős részét klasszikus vagy kortárs mesefeldolgozások alkotják. Előadásaik legtöbbje esztétikai, értelmezői minőségükben több befogadói korcsoport számára élvezhetőek, a színházak azonban időről időre megszólítják a felnőtt nézőket is. A Budapest Bábszínházban mutatták be például Kovalik Balázs rendezésében Az óriáscsecsemőt 2002-ben,1 Alföldi Róbert pedig a Sade márki 120 napja című előadást rendezte 2005-ben. A győri Vaskakas Bábszínházban is több előzménye volt a felnőttszínházi törekvéseknek: 2000-ben Lengyel Pál rendezte a Vízkereszt, vagy amit akartok című Shakespeare-darabot; 2004-ben Krysztof Rau a Sze-rel-me-se-k, Peter Pasov, Zsenya Pasova a Csárdáskirálynő című előadásokat; de igazán sikeresnek a Kádár Kata revüt lehet mondani, mivel hat évvel a bemutató után még mindig repertoáron tudják tartani. KÉP 1http://www.vaskakas.hu/eloadas/kadar-kata-revue Fotó: H. Baranyai Edina  Kocsis Rozi, a Vaskakas Bábszínház igazgatónője hívta meg Tengely Gábort a színházhoz 2006-ban,2 hogy közösen hozzák létre a következő felnőtt előadásukat, miután látta az Én, Antigoné című rendezését.3

Tengely Gábor: Kádár Kata revü, 2007.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete