Az előadás színházkulturális kontextusa

Kovács Ildikót1 a 20. századi romániai és magyarországi bábszínházi szakma színházalapítóként, társulatépítőként, bábszínházi szövegíróként, elméletíróként és kiemelkedő rendezőegyéniségként, a bábjáték „nagyasszonyaként”2 tartja számon,3 aki alkotó tevékenységén kívül kiemelten foglalkozik a bábosok állandó szakmai képzésével.4 Közel hat évtizednyi színházi tevékenysége során létrehozott és kinevelt több állandó társulatot.5 Előadásaiban a klasszikus bábtechnikák alkalmazásán kívül folyamatosan kísérletezett az élő ember és bábu kapcsolatának különböző formáival, valamint a pantomim elemeinek bábszínpadra való alkalmazásával.

KÉP AKarnyóné plakát, Kolozsvári Puck Bábszínház Archívuma.

A Karnyóné, vagyis a vénasszony szerelme

KÉP BKarnyóné (későbbi) plakát, Kolozsvári Puck Bábszínház Archívuma.

című előadás

KÉP CMűsorfüzet (1.o.) Tervező: Botár Edit, Fotó: Csomafáy Ferenc (1975), Kolozsvári Puck Bábszínház Archívuma.

bemutatója 1975-ben volt,

KÉP DMűsorfüzet (2.o.) Tervező: Botár Edit, Fotó: Csomafáy Ferenc (1975), Kolozsvári Puck Bábszínház Archívuma.

egy olyan időszakban, amikor Románia a Ceausescu korszak még virágzó és könnyebben elviselhető éveit élte, a kínai minta alapján elindított „kulturális forradalom” még nem olyan nyilvánvalóan agresszív, mint a későbbiekben, a társadalmi és gazdasági helyzet kiegyensúlyozottnak tűnt. Az állami támogatással létrehozott intézményrendszer az 1949–1965 közötti időszakban a szovjet modellnek köszönhetően Romániában 22 bábszínházat tartott fenn, amelyek négy intézmény kivételével6 máig is működnek, illetve 1990 után még alakultak új bábszínházak a létező színházak tagozataként vagy városi önkormányzatok támogatásával.7

 

Kovács Ildikó: Karnyóné, vagyis a vénasszony szerelme, 1975.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete