Dramatikus szöveg, dramaturgia

Csokonai szövege, az Özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című zenés bohózat eredetileg diákszínjátszóknak íródott.1 Több színház műsortervében viszont, így a kolozsvári Állami Bábszínházéban is, Karnyóné, vagyis a vénasszony szerelme címmel jelenik meg. A szöveg elemzésével foglalkozó szakirodalom alapján tudjuk, hogy a kutatók a szöveg nyolc változatát azonosították.2 Az azonosított szövegváltozatokhoz hűen, az elemzés tárgyát képező színpadi játék megőrzi a háromfelvonásos szerkezetet,3 a bábszínpad műfaji sajátosságainak és a rendezői elképzelésnek megfelelően az archaikus szöveget követi, ám néhol erősen rövidít rajta. Szintén a rendezői koncepció következtében Kuruzs (D. Szabó Lajos) végig jelen van a játéktérben, és játékmesterként a mellékszöveg főszövegbe való emelésével, felhasználásával, hol továbblendíti a cselekményt, hol meg beleavatkozik a történetbe, kijavítja a szereplők szövegét, s ezzel komikus helyzeteket teremt.

KÉP ED. Szabó Lajos (Kuruzs). Fotó: Csomafáy Ferenc (1975). Kolozsvári Puck Bábszínház Archívuma.
Kovács Ildikó: Karnyóné, vagyis a vénasszony szerelme, 1975.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete