Rendezés

Az előadás apró, de folyamatos változtatásokkal pergőbbé és mozgékonyabbá teszi a kulcskeresést. Major Tamás a realista színházi viszonyok felismerhető és elemezhető területének mestere, a Nemzetis előadás is ezt a nyelvet beszélvén errefelé hajlítja 1977-ben Örkény abszurdját. Major a víges polgári színházzal szemben „kommunista színházat” csinál,1 s ezzel azt a játékhagyományt, mely Molnár Ferenc Ördögökjétől tart az abszurd színházi fogalmazás felé, dramaturgiailag és játéktechnikailag a kisrealista megoldások felé hajlítja. Örkény tudja jól, hogy egy abszurd helyzet realista közegben megírva vígjátéknak is rendezhető dramatikus szöveget eredményez. A tizenkilencedik század végének uralkodó színházi formája a társalgási színmű, ennek az egyteres dramaturgiának a vígjátéki változata a „valaki mindig menni akar, de mégis mindig marad” szerkezet.2 Major a Nemzetiben tehát realista színházi apparátussal lát hozzá Örkény drámájához, hiszen annak látószöge „csak úgy érvényesülhet, ha realista tartalmát megőrizzük”.3 Tegyük hozzá, hogy a Kulcskeresők Major Tamás első és egyetlen Örkény-rendezése, bár színészként száznál többször játszva a Radnóti Színpados Egypercesekben rutint szerzett Örkényből. Major színházi valóság-állításán modellezhető az a folyamat, mely a színházi kommunikációt a csináló és a néző kettős értelmezési folyamataként tételezi.4 Major a Nemzeti sokat korholt, de mégis elvárt naturalista-archaikus játéknyelvét idézi,5 amikor elsődlegesen a térélményben és tárgyakban fellelhető valóságreferenciákat használja. Mindezt olyannyira kimagasló tehetséggel, hogy a kritikák deskriptív elemei a színpadi valóságot igaznak tételezik. Így válik a szobaszínház és a poénra játszás technikája a realista színház felismert és elvárt keretévé, s így nem válik Major igen kreatív és kritikus családi és közösségi viszonyelemzése semmilyen szinten sem a kritikai felület témájává.6 A Kulcskeresők dramatikus és teátrális változatának is egyaránt cselekvője, (greimasi értelemben) aktánsa (hőse) Nelli. Major Tamás a színház egyik vezető színésznőjére teszi a súlyt: formálja láthatóvá a valóságos családi és lakóközösségi viszonyokat, melyek nem következnek a lakótelepi falakból, a bakelit telefonokból és a Szojúz márkájú porszívóból. Ezek a látható viszonyok azonban a szocialista Magyarországon nem verbalizálhatók, ezért a kritikákban nem jelennek meg. Major Tamás rendezése ezekből a nem kimondható mozzanatokból épít jelenetíveket. Major a szereposztással meghozta azt a döntést, hogy az előadást valóságossá (felismerhetővé, igazzá, hitelessé…) a házaspár státusza teszi. Törőcsik Mari mellett Avar István testi felépítésükben, kiállásukban, orgánumukban (és szereptapadásukban is) az erős és erőszakos férfi és a törékeny, de irányító nő sztereotípiájával élnek. Fóris és felesége viszonya elsősorban erőszakos, ez a szereposztásból következő legerősebb Major-koncepció. Fóris első entrée-ja nem a megtört pilótáé, itt egyértelműen erőszakosan fogja meg a feleségét. „Nézz csak rám”.

KÉP AElőadásfelvétel. A Pesti Magyar Színház archívumában.

Miképpen a Major-rendezésből az is látszik, hogy Nelli fél Fóristól. „Éntőlem félsz?”.

KÉP BElőadásfelvétel. A Pesti Magyar Színház archívumában.

Fóris katonásan parancsol, fenyeget, Avar erős férfit játszik.

KÉP CElőadásfelvétel. A Pesti Magyar Színház archívumában.

Ennek a félsznek az érzelmi felületét megírja Örkény (Nelli attól retteg, hogy a férje tömegbalesetet-katasztrófát okoz), de a testbeszédet Major instruálja. A rendezés a házastársi fizikai erőszakot (Örkény ötletét követve) szexuális erőszakká rendezi, s ez valóságosságában olyannyira tabutéma a hetvenes évek végén, hogy egyetlen kritika sem említi. A szocialista ember testi igénye, a házasságban élő nő szolgáltatási kötelezettsége nem tematizálható, s ha egyáltalán valamilyen formában a közösség mindezt feldolgozhatja, az csak a vicc és a kinevetés technikájával vállalható a színpadon.

A dráma második felvonásában Fóris és felesége Bolyongó biztatására átmennek a szomszéd szobába szeretkezni. Viharosan erőszakos szeretkezésük alatt a szocialista lakótelepi házközösség jelenlévő tagjai az ej uchnyem…7 refrént éneklik, pár sorát szöveg nélkül, a jisoráz (még egyszer) mintha nem hangozna fel, de mindenki odaérti. Az aktus után a házaspár megszaggatott ruhában jön elő. 2017-ból nézve ez meglehetősen szexista, de vicces jelenet,

KÉP DElőadásfelvétel. A Pesti Magyar Színház archívumában.

s érthető, hogy az államszocialista kritika nem találta azt a nyelvi formát, mely leírhatta volna a házastársi aktus és a Volgai hajóvontatók dalának azonos ritmusából következő fergeteges vígjátéki helyzetkomikumát. Az előadás 1977-es felvételén hallható, ahogy a Nemzeti nézői a jelenetet visszafelé értik meg, akkor, amikor Törőcsik az aktus után kitámolyog a szomszéd szobából. A gesztusok miatt értik: amikor egy nőnek megtépik a kockás ingét, tudni fogja az animális létben, hol a helye. Major és Avar felerősíti ezt a világos beszédet: az előadásban Fóris igazi entréé-ja ide kerül, az előadás végére. Avar ekkor férfiereje teljében, az előszobát a nappalitól elválasztó függönyt széttépve lép a többiek közé.

KÉP EElőadásfelvétel. A Pesti Magyar Színház archívumában.

Ez a második entrée pozícionálja a szerepet, s ekkor válik egyértelművé a rendezés elsődleges vígjátéki koncepciója. A Major-bemutatónak jelentős a sajtóanyaga, azonban a meg nem írt értelmezői lehetőségeken túl csak az egyértelmű, hogy Major Tamásnak kihívás Örkényt rendezni. Major rendezése a szobányira beszűkített térben többször statikus. A színészek sokat ülnek, a második felvonás első felét szinte végig támaszkodják, az egymással vitatkozó férj és feleség a színpad két szélére szorul. A vígjátéki helyzetkomikum-szerkezet egyetlen jelenetben mutat bátor komédiázást, s ez a teljes sötétségben zajló második felvonás első jelenete. Major rendezése egyértelművé teszi, hogy a Nemzeti társulata a tragédia-játszásra szocializálódott, s a Marton-rendezte A tojás című komédiában kidolgozott komédianyelvet8 (éppen annak botrányos sikere miatt) félre kell tenni.

Major Tamás: Kulcskeresők, 1977.Színházkulturális kontextusDramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásHatástörténet