Színészi játék

Major tükörszínháznak nevezi azt a technikát, amikor „megszakítás nélküli emberi magatartásokat kell az előadáson végigvinni, szinte senki sem lazíthat pillanatra sem.”1 Ez a játéknyelv a Nemzetiben már 1977-ben is a csapattechnika és összhang erősítését jelentette.2 Az előadás ismét a színház sztárszínésznőjére, Major színészére, Törőcsik Marira épít. A nyitójelenet színésziskolák kötelező tananyaga lehetne, hiszen Törőcsik öt perces némajelenetben futtatja végig a feledékeny, ideges, leterhelt proletár-arisztokrata bemutatását, aki a budai villák helyett (mondjuk) az újpesti lakótelepen látja meg a tágas, világos új környezetben a rászabott valóság kereteit.3 Az előadást ez a játéktudás tartja évtizedek múltán is nézhetőnek. Törőcsik Nelli szerepében kiskockás ingben, nadrágban, rövidre vágott hajjal jelenik meg a felvételen, fiús jelenség.

KÉP FElőadásfelvétel. A Pesti Magyar Színház archívumában.

Törékenysége fiatalságot asszociál, mozgékonysága, gyorsasága egyszerre ideges és rebbenően ijedt.

KÉP GA bemutatón, 1977. január 7-én készült fotókon látható, hogy Törőcsik hosszú hajjal, kockás ruhában játszik végig. Forrás: http://orkenyistvan.hu/galeriak_tovabbi_eloadasok?page=0%2C0%2C0%2C1. (Letöltés: 2017. 08. 18.)

Idegességét, félelmeit apró rebbenései, gyors léptei ritmizálják.4 Törőcsik törékenysége Avar István tragikus robosztussága mellett feltűnő, s technikájuk is ekkora eltérést, össze nem illő párt mutat. Avar a régebbi Nemzeti tragikus hősi pátoszát cipeli, s megállásai, bizonytalan újraindulásai, a helyzetre nem ráismerő testtartása mind egy Marton-rendezte 1975-ös Bánk bános Tiborcra tereli az emlékező befogadót. Ezzel a szereptapadásból adódó közegkeveréssel éri el Major, hogy Avar István játékát groteszknek lássa a kritika, s a Nemzetiben ritka műfaj remek teljesítményeként értékelje játékát.5 A színészek leginkább az örkényi humor és a vígjátéki hatásmechanizmusok közötti területet járják be, rutinjukból az utóbbi kényelmesebben megteremthető.6 Major legjobb színészvezetői meglátása, amikor Örkény második felvonáskezdő rövidzárlatát teljes sötétségben, igazi feketeségben, hangjátékként játssza. A színészek remek viccmondók, Máthé Erzsi és Horváth Károly legnagyobb hatást elért komikus jelenete 1977-ben ez: Örkény Auschwitz-vicce a sötétben. Az előadás felvételét nézve nehezen illeszthető a rekonstrukciós megértésbe a nézők frenetikus felröhögése. Major rendezésének ez a legvígabb jelenete.7 Az előadás örkényi humorát leginkább Őze Lajos érti és hordozza.8 Egyrészt a szerepe is kilépteti a reális interakciókból, hiszen ő a Bolyongó. Ez a szerepet Molnár Gál Péter nyomán többen az Éjjeli menedékhely Lukájához társítják,9 s ugyan Major rendezése erősen köti a lakótelepi lakásviszonyokhoz és terekhez a Bolyongót, Őze párszor kísérteties belépőket, érdeklődően merev arcot, sem társadalmilag, sem etikailag nem megfejthető karaktert játszik. Őze felismerte, ez a karakter nem feltétlen a színházi realizmus sztárírójáé, Gorkijé, inkább Molnár Ferencé: az ő Bolyongója inkább az Ördög, aki láthatatlanul megjelenik, beavatkozik az életekbe, be- és kilép sorsokba, azokat egy polgári ideológia mentén elrendezi. Megkísért és megold. Őze megfoghatatlan alakulás-játéktechnikai tudásával hoz létre egy másik játék-dimenziót,10 mely az egész előadást ritmizálja. Major kedvenc, erős, autonóm színészeként képes a kisrealista értelmezői keretről, ráadásul a proletárarisztokrata újlakótelepi kontextusáról felemelni a létezés bonyolult, s ebben az összetettségében elviselhetetlenül szép és rettentő tudásába az előadás közegét. Őze és Törőcsik egyformán tudják, milyen performatív erővel lép egy színpadi helyzetbe a karakter, azt meddig tartja, s miként lép ki belőle. Ketten közös esztétikai felületet feszítenek az előadás köré, s ezzel magyarázható ennek a nemzetis előadásnak a sikere, s ezt igazolja a dráma későbbi játszhatatlansága. Törőcsik és Őze nem együtt játszik, hanem egymás mellett, de Nelli feledékenységnek nevezett, őrületnek vélt állapota a megmagyarázhatatlan szociológiai státuszú Bolyongóval együtt teremti meg értő közegét. Ők ketten tudják eljátszani a tudat és az érzékek feletti szür-reális világot.11

Major Tamás: Kulcskeresők, 1977.Színházkulturális kontextusDramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásHatástörténet