Marton Endre: Lear király, 1964.

Az előadás színházkulturális kontextusa

A Nemzeti Színház 1964-ben, a drámaíró születésének 400. évfordulójára készült Lear király-előadása két (1967-es és 1974-es) felújításának köszönhetően bő egy évtizeden keresztül állt a pártállam hivatalos színházi életének kirakatában. Premierjét szinte egyöntetű kritikai hozsánna kísérte, a szép számmal tartott előadásokra alig lehetett jegyet kapni, sikerét tévéfelvételen is megörökítették. Fél évszázaddal későbbi rekonstrukcióját azonban megnehezíti, hogy...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Az elenyésző húzásokkal élő, maximálisan szöveg-, pontosabban Vörösmarty-fordítás centrikus előadás esetében a szokványos értelemben vett dramaturgiai munkáról nem beszélhetünk, legfeljebb a rendezésben konkretizált drámaolvasatról. A kritikák ez utóbbira vonatkozó megállapításai két összetevő köré csoportosíthatók: a címszereplő alakjának a hazai színpadokon korábban láthatótól eltérő értelmezése, illetve Lear tragédiájában a hatalomhoz való viszonynak a kiemelése köré. Marton rendezése...

A rendezés

Marton Endre rendezését a visszafogottsága, „nagystílű és mégis tartózkodó” jellege tünteti ki, amely azonban e négyórás (három részben adott) tragédia-előadásnak nem tudott előnyére válni. A színészvezetés érzékelhetően túlléptette a játékot „a romantika harsány érzelgősségén, üres hatáskeltésén”, és mentesítette az olcsó „bánatosságtól”. Ugyanakkor kerülte „a modern pszichológia vadhajtásaihoz igazodó felfogás buktatóit is”, amennyiben nem a lélektani realizmus jegyében keresett válaszokat az...

Színészi játék

A „parádés” jelzővel illetett szereposztás munkáját osztatlan dicséret övezte az 1964-es premier alkalmával, tíz évvel későbbi felújításakor azonban már volt, aki egyértelművé tette, hogy „Básti Lajos […] alakítása fölött kissé eljárt az idő” , s a „kiváló színészek, Kossuth-díjasok nem tudtak megbirkózni feladataikkal, [akik pedig] első ízben játszottak a Learben, méghozzá igazi főszerepet, nem tudták megfelelően kiérlelni...

Színházi látvány és hangzás

A Royal Shakespeare Company vendégjátékának hatása főként az előadás külsőségeiben, „egyszerre ősi és modern hangulatot” teremtő, „monumentálisan komor” színpadképeiben volt tetten érhető. Josef Svoboda térelemeket mozgató, inkább építészeti, mint reprezentatív díszlete kuriózumként hatott a hazai színpadokról akkortájt a nézők elé táruló látványt tekintve, és leszámolt a Nemzetinek a korábbi évtizedek (Both Béla előtt Németh Antal, illetve Hevesi...

Az előadás hatástörténete

Leszámítva Svobodának az előadástól függetleníthető hatását, Marton Endre Lear-rendezése nem bírt számottevő befolyással a hazai Shakespeare-játszásra. Ennek ellenére hamar legendává lett, mint (szó szerinti és átvitt, műsorrendi és esztétikai értelemben is) a régi Nemzeti Színház utolsó, a „tündöklő csodapalota” mítoszát tápláló előadása, amely motiválhatta hosszú életben tartását. Színészek és nézők általa búcsúztak el az egykori Népszínház...