Wagner Katharina: Lohengrin, 2004.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Katharina Wagner Lohengrin-rendezését 2004. május 2-án, Európai Uniós csatlakozásunk után egy nappal mutatták be az Erkel Színházban. A bemutató idejét a rendezés viszonyítási pontként építette be az opera eseményeinek értelmezésébe: a rendszerváltás és az Európai Uniós csatlakozás közötti időszakon végigtekintve, a hattyús lovag történetén keresztül mérlegre tette a magyar történelem másfél évtizedét. Azon kevés előadáshoz...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A rendezés nem telepedett le a Lohengrin meséjének szintjén, és nem terelte el a figyelmet a lovagkor tetszetős szcenikai külsőségeivel a történet által fölvetett „nyugtalanító” kérdésekről. Sőt ezekre összpontosítva, a politikai csatározások kortárs értelmezési mezejébe vonta az aktuális utalásokkal telített színpadi világot.A háborús fenyegetéssel és „pártharccal” kezdődő opera hatalmi problematikájára koncentrálva a rendezés egyértelműen politikai...

A rendezés

Jóllehet az előadás politikai allegóriával szolgált, nem akart minden szereplőt és történést megfeleltetni a magyar politikai élet valamely konkrét alakjának és eseményének. Ahogy Schilling Árpád Hazám-hazámrendezésében a pártok közötti választási küzdelem a piros, a fehér és a zöld (színű öltönyben megjelenő alakok) versengésévé vált, úgy transzponálódott Katharina Wagner rendezésében mindez a vörös gerbera és az...

Színészi játék

A gondolkodásra, a színpadi történések kritikai szemlélésére és tanulságuk levonására való ösztönzést leginkább az alakformálást és a szereplők cselekedeteit átható irónia szolgálta. Ortrudot és Telramundot hatalmukat vesztő, majd az általuk szabadjára engedett intrika révén újra a hatalom közelébe kerülő szürke eminenciásokként , a velük szemben álló Lohengrint pedig hozzájuk hasonlóan rosszarcú, legfeljebb jobb PR-csapattal rendelkező...

Színházi látvány és hangzás

A rendezés már az első percekben letaglózta nézőjét a széles dallamívekkel össze nem illő látvány rendkívüliségével: a színpadon ugyanis mintha az Erkel Színház szocreál nézőterének folytatását és lezárását, a színpad elején két sorba, nekünk háttal ültetett alakokban pedig a közönség meghosszabbítását láthattuk volna. Az itt és most helyzetét kiaknázó, a nézőre virtuális szerepet osztó előadás...

Az előadás hatástörténete

Katharina Wagner rendezése ritka erőteljes megnyilvánulásokra késztette közönségét és recenzenseit egyaránt. A Wagner-fanok és a kritika egy része mereven elutasították: a hazai Richard Wagner Társaság többórás ülésen adott hangot felháborodásának azon „tiszteletlenséggel” szemben, amelyet Fáy Miklós recenziója is kiemelt. Az „ezüst hangzás” avítt ideáját számon kérő Fáy szerint a zenekar alulteljesített, és a rendezés is...