Zsámbéki Gábor: Mirandolina, 1982.

Az előadás színházkulturális kontextusa:

A Goldoni-játszás magyarországi hagyománya az 1960-as évek végéig lényegében két megközelítést érvényesített. A második világháború előtti bemutatók a darabok commedia dell’arte vonásait hangsúlyozva, könnyed jellem- és helyzetvígjátékokként kerültek színpadra. Az 1950-es évektől megjelent emellett egy társadalmi olvasat is, amely „az olasz Molière” műveiben elsősorban a nevetségessé vált nemesség és a nép tagjai közti osztályellentét komikus...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Az előadás Révay József fordítását használta, amely még az 1956-os Major-bemutatóhoz készült. A szöveg könnyen mondható, stilisztikailag egyszerű, homogén, pontosan követi az eredeti darabot, lényegi beavatkozást nem tartalmaz. Jelentős húzást sem, és ez helyenként komótossá tette az egyébként dinamikus cselekményt. A dramaturgiai ritmus generációs történetként is értelmezte a drámát: Udvaros Dorottya (Mirandolina) és Benedek Miklós...

A rendezés

A színészek és Zsámbéki lélektanilag hiteles figurákat építenek a szerepekből, csak a szolgák (Eperjes Károly, Bubik István, Hollósi Frigyes) és a fiatalabb vándorszínésznő (Csonka Ibolya) szerepértelmezése hajlik szórakoztató karikatúrába. Az előadás hangvétele a játékos komédiai könnyedségtől halad az egyre komorabb és disszonánsabb tartalmak felé. Mirandolina történetét Zsámbéki az egyéni szabadság határainak feszegetéseként mutatja be, nála...

Színészi játék

Udvaros, Major és Benedek alakítása határozza meg az előadást és valósítja meg a vígjáték komolyra fordulását. Az első felvonásban játékuk még a jellem- és helyzetkomikum klasszikus fogásaira épül. Udvaros például az 1950-es és 1960-as évek olasz női filmikonjainak (Lollobrigida, Cardinale) temperamentumos gesztusait is hasznosítja, amelyek a szexuális vonzerőt természetességében és nem tárgyiasítva mutatják meg. A...

Színházi látvány és hangzás

Csányi Árpád díszlete a kint és bent szcenikai érzetének váltakozásával játszik. Az egyszerű fehér díszletfalak, eltérő szögeket bezárva és különböző perspektívákat nyitva, hol a fogadó szobáit, hol külső „terecskét” határolnak. A díszlet gyors alakíthatósága egyrészt szcenikailag praktikus, másrész a kint-bent hangsúlyos variálásával a darabban felvetett egyéni szabadság kérdéséhez is hozzájárul. Vizuálisan emlékezetes helyszínt azonban csak...

Az előadás hatástörténete

Zsámbéki 1979-ben már nagy közönségsikert aratott egy klasszikus vígjátékkal, Az úrhatnám polgárral, a kritikai recepció mégis inkább komoly hangvételű, szigorú színészvezetésű előadásokat társított hozzá – ezen a képen árnyalt a Mirandolina. Zsámbéki utolsó Nemzetis előadása a magas színészi színvonalon és következetes rendezői értelmezéssel megvalósított tartalmas és szórakoztató vígjáték példájaként maradt a színházi emlékezetben, amely megelőlegezte...