Színházi látvány és hangzás

Csányi Árpád díszlete a kint és bent szcenikai érzetének váltakozásával játszik. Az egyszerű fehér díszletfalak, eltérő szögeket bezárva és különböző perspektívákat nyitva, hol a fogadó szobáit, hol külső „terecskét” határolnak. A díszlet gyors alakíthatósága egyrészt szcenikailag praktikus, másrész a kint-bent hangsúlyos variálásával a darabban felvetett egyéni szabadság kérdéséhez is hozzájárul. Vizuálisan emlékezetes helyszínt azonban csak az emblematikus „vasalós”, majd „aranyüvegcsés” jelenet kap – ezek száradni kiteregetett, világos színű textilek sorai előtt játszódnak,

KÉP CUdvaros Dorottya (Mirandolina). Előadásfelvétel, OSZMI.

sűrű és intim teret létrehozva.1 Vágó Nelly jelmezei kellemes szintézisben idézik a XVIII. századi öltözetet és teremtenek kortárs jellemábrázolást. Forlipopoli és Albafiorita megjelenése a tipi fissi mintáit követi: Major fehérre maszkolt, parókás, szépségtapaszos, ruhája kifakult és toldozott, Horváth parasztosan pirospozsgás, ruhája disszonánsan színes és díszes. Udvaros jelmeze elegáns gesztussal az időmúlást és az előadás hangulati dramaturgiáját is követi: a kezdetben élénkpiros, dekoltált ruhára fehér kendő, fekete kabát, az utolsó jelenetben zárt fehér ing kerül.

KÉP DHorváth József (Albafiori), Eperjes Károly (Fabrizio), Major Tamás (Forlipopoli). Fotó: Nemzeti Audiovizuális Archívum.
Zsámbéki Gábor: Mirandolina, 1982.Az előadás színházkulturális kontextusa:Dramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete