Marton Endre: Mózes, 1967.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Marton 1967-es rendezését megelőzően csupán négy alkalommal állították színpadra Madách 1860–1861 között írt drámai költeményét. Az első három előadás a dramaturgia és a régies nyelvhasználat miatt azonban sikertelenek maradtak, és csak a negyedik, 1966-os veszprémi bemutató vívta ki a kritika elismerését. Ennek hatására a Nemzeti is műsorra tűzte. Ezzel a Both Béla-féle Nemzeti nem csak...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A Mózes korábbi bemutatóinak sikertelenségét leginkább a mű nyelvezete és dramaturgiai megoldásai okozták. A veszprémi előadás azonban fordulatot hozott. Turián György Keresztury Dezsőt kérte fel a dráma modern színpadra való alkalmazására, mely pozitív kritikai elismerést vívott ki. Keresztury elhagyta a drámából a „régies szcenírozás” elemeit és a „mesterkélt” nyelvhasználatot. Az öt felvonásos művet két részre,...

A rendezés

Marton az előadást „dekoratív képzőművészeti köntösbe öltöztette”, pontos és nagy kifejezőerővel bíró improvizatív pantomin és táncelemekből felépített koreográfiát alkotott, mellyel már Peter Weiss Marat halálának színpadra állítása kapcsán is kísérletezett. Elhagyta a veszprémi rendezés zavaró elemeit, így a „realisztikus” helyszíneket, melyek helyett egy „egyetemesebben érvényes stilizált miliőbe” illesztette a cselekményt. A Madách-darab befogadását alapvetően meghatározta...

Színészi játék

Az átdolgozott szöveg Mózes szerepére épült, melyet a rendezői koncepció még jobban kiemelt. Sinkovits alakításáról a kritika szuperlatívuszokban beszélt. Úgy ítélték meg, hogy a színész alakformálásával „felívelő pályájának eddig bizonyosan legmagasabb ormára hágott fel”. Alakítása az előadás egyik pilléréül szolgált. A patetikus hangvételű bibliai szöveget fennkölten, de természetesen mondta, miközben kifejezésre jutatta a szerepben rejlő...

Színházi látvány és hangzás

Marton a „gondolati színház” alapvető feladatának tartotta az ideák vizuális megjelenítését. A rendező látványra vonatkozó „átgondolt”, „szintézisbe rendezett” koncepcióját Varga Mátyás díszletei és Schäffer Judit pompás színeket használó, naturális jelmezei valósították meg. Az előadás a kor technológiai szintjén kiemelkedő vizuális megjelenítésre törekedett: színpadzáró körfüggönyre vetített atmoszféra-díszletettel jelenítette meg a puszta végtelenségét. Erre Chagall kékben és...

Az előadás hatástörténete

Marton rendezésére, Keresztury dramaturgiai munkájára, Sinkovits alakítására és Varga díszleteire a nemzetközi szakírók figyelme is irányult, az államszocialista technikák megszokott módján. A hazai recepcióval szemben azonban kiemelték a produkció politikai aktualizálhatóságát is. A dráma több hazai és külföldi vendégszereplést is megélt (Belgrád és Újvidék, 1969, Debreceni Színházi Napok, 1971, Szegedi Szabadtéri Játékok, 1973), 1972-ben a...