Ács János: Munkásoperett, 1985.

Színházkulturális kontextus

Bár a MunkásoperettÁcs János második kaposvári operett rendezése , a kritikák számára nem az 1979-es Csárdáskirálynő és nem is az a „Csárdáskirálynő” fedőnevet viselő jelenség vált orientációs ponttá, amely 1969-től Vámos László, 1987-től pedig Seregi László copy rightjával változtatta licensszé az 1954-es Szinetár-rendezést. Az 1985/86-os színházi évadnak a hatvanas éveket tematizáló zenés produkciói, illetve a...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A műsorfüzetben musicalként definiált Munkásoperett sztereotipikus voltukban teszi felismerhetővé a hatvanas évek azon ideologémáit, amelyek a nyolcvanas évek ún. nevelési filmjeinek (Adj király katonát, Vasárnapi szülők) illetve olyan emblematikus alkotásoknak a szüzséjét alkotják, mint a Panelkapcsolat, a Megáll az idő és az Álombrigád, továbbá a Kádár-rendszer rendőr- vagy SZTK-vicceinek mozgatórugói. A klasszikus operett-fabula illetve szerepkör-konvenció...

Rendezés

A rendezés következetesen leplezi le a szocialista operettnek azt az előzetes hatalmi kontrollként artikulálódó hatásmechanizmusát, amely azért tudja másodlagossá tenni a szerelmi szálakat az ideológiai konfliktusokhoz képest, mert egy utópia felettes pozíciójából nevetteti ki a nézővel a politikailag prekonstruált képződményeket és a közöttük létrehozott viszonyokat. A Kálmán Imre-nagyoperetten kipróbált eljárással, (ha formanyelvként nem is, de)...

Színházi látvány és hangzás

A közérzet-musicaldíszletei illetve jelmezei által meghatározott színpadképnek és Mártha István zenéjének közös vonása, hogy a hatvanas évek vizuális és akusztikai toposzai az előadás során komplex teatrális képpé szerveződnek. A Keleti pályaudvar stilizáltan állóórás homlokzata előtti széles lépcsősor, a tribünökre emlékeztető paravánokból és vörös drapériákból felépülő, mocskosan fehér asztalokkal berendezett üzemi kultúrterem, illetve az üres üvegekkel,...

Színészi Játék

Míg a szögletes és lelassított mozdulatokra épülő koreográfia, illetve a szaggatott textúrájú, egy énekhanggal csak egy szótagot vagy egytagú szót felhangosító énekmód erősíti a metaforává váláshoz szükséges stilizációt, addig a színészi játék nem idézőjelbe teszi, hanem individuális vonásokkal ruházza fel az adott szituációban szociológiai üzenetként artikulálódó operett-szerepkört. Ezt a tézist a színházi kritikáknak arra a...

Az előadás hatástörténete

Ez az apolitikus (Rancière) nézői elvárás képtelen belátni, hogy a politikával reprezentációs viszonyba lépő művészet szükségképpen nem tud mást, mint megismételni mindazt, amit elsősorban napi mediális tapasztalataink alapján azonosítunk a politikával. Épp ezért jelzik lakmuszpapírként azokat az előfeltevéseket, amelyeknek köszönhetően a kaposvári operett-játszás a magyar színháztörténet-írás diskurzusának legendás, kultikus, állandóan emlegetett, ám csak egy szempontból...