Az előadás hatástörténete

A Jeanne D’Arc valamint Rómeó és Júlia során kikísérletezett és kiérlelődött munkamódszert vitte tovább a Mozgó Ház a későbbiekben. Valamint ezt a fajta, klasszikus szövegek dekonstruálásán, vagyis azok szétdarabolásán majd újra összerakásán, a groteszk jelenetek, etűdök asszociatív, montázs-szerű összefűzésén valamint a lineáris dramaturgia elutasításán alapuló stílust alkalmazta és fejlesztette tovább a későbbi, már komolyabb nemzetközi elismertséget szerzett előadásaiban. Így például a Beckett-dalokban a Cseresznyéskertben  a Tragédia-jegyzetekben valamint Don Juan-parafrázisában az 1003 szívben. A Mozgó Ház előadásainak Magyarországon nem volt azonnali hatástörténete, hiszen idehaza viszonylag kis előadásszámmal játszottak, így eleinte csak egy szűk réteg látta őket, a kritikusok pedig többnyire elutasítóak voltak ezzel a típusú játéknyelvvel szemben. Azonban a későbbiekben a társulat által képviselt színházi gondolkodás kimutatható többek között, például Schilling Árpád és Bodó Viktor munkáiban is.

Hudi László: Rómeó és Júlia, 1996.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete