Major Tamás: Rómeó és Júlia, 1971.

Az előadás színházkulturális kontextusa

A később ‘gumibotos’ vagy ‘brutális’ Rómeóként elhíresült előadás, Major Tamás Rómeó és Júlia-ja hatalmas kritikai vitákat kavart bemutatásakor, 1971-ben. A Major elképzelései szerint aktuálpolitikai kérdésekre reflektáló, a kortárs polgárháborúk ellen tiltakozó rendezést a kritikusok egy része mint az illuzionista színházzal való bátor szakítást, mások viszont mint Shakespeare ‘igazi’ jelentését meghamisító kudarcotértékelték. Bár az előadás nem...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A ‘teljes Shakespeare’ eszményét gyakran népszerűsítő Major a Rómeó és Júlia-t sem húzta meg. Az előadásban olyan szövegrészleteket is bent hagyott, amik nagyon ritkán kerülnek a színpadra, például a sorokat, melyben Capulet dícséri Rómeót, vagy Júlia teljes méreg monológját. A kortárs kritikusok egy része ebben a feltétlen ‘szöveghűségben’ látta az előadás kudarcának okát, azt állítva,...

Rendezés

Major rendezői nyilatkozataiban kétféle darabfelfogás keveredik: egyrészről a Shakespeare Összes Kiadás 1953-as utószava által is kanonizált felfogást visszhangozza, amikor a két fiatal harcát a viszályoktól szaggatott feudális világ elleni harcként aposztrofálja, másfelől viszont a darabot kortárs politikai parabolaként kívánta színre állítani.Ezt volt hivatott hangsúlyozni a személyében megjelenő, a felvonásokat megnyitó civilruhás narrátor, vagy a vietnámi...

Színészi játék

Várkonyi Zoltán ikonikussá vált szereplőcentrikus Rómeója után többen elutasították Major rendezőcentrikus színpadra állítását, pedig a központi gondolat kiváló, a magyar Shakespeare előadásokban ritka ensemble játékot eredményezett. Major nagy hangsúlyt fektetett a tömegjelenetekre, és az egyes kisebb szereplők egyénítésére. Suka Sándor pufajkában megjelenő Patikáriusa külön kiemelkedett a mellékszereplők közül, mint a lecsúszott értelmiségi példaképe, akit a...

Színházi látvány és hangzás

Az előadás látványvilágát egyrészről a puritanizmus, másrészről az eklektika jellemezte. Csányi Árpád díszlete funkcionális elforgatható kockákból, hasábokból állt,amelyet az egyik oldalról egy pallórendszer keretezett. A kétszintes színpad lehetőséget adott Majornak arra, hogy párhuzamosan játszasson egyes jeleneteket, azok ironikus, vagy groteszk felhangjait felerősítve így. A színpadot brechti krétafehér fény világította meg, amely szándéka szerint lehetetlenné tett...

Az előadás hatástörténete

Major izgalmas koncepcióját ugyan csak félig-meddig sikerült kiviteleznie, azonban az 1971-es előadás már problémafelvetéseiben is fontos szerepet tölt be a magyar színháztörténetben, hiszen elindított egy kritikai párbeszédet Shakespeare és az illúzió kapcsolatáról, illetve a rendezői színház kérdéseiről. Ezt az elindul vitát lobbantotta új lángra Peter Brook 1972-es vendégszereplése, amely alapjaiban kérdőjelezte meg a magyar színházi...