Az előadás színházkulturális kontextusa

A később ‘gumibotos’ vagy ‘brutális’ Rómeóként1 elhíresült előadás, Major Tamás Rómeó és Júlia-ja hatalmas kritikai vitákat kavart bemutatásakor, 1971-ben. A Major elképzelései szerint aktuálpolitikai kérdésekre reflektáló,2 a kortárs polgárháborúk ellen tiltakozó rendezést a kritikusok egy része mint az illuzionista színházzal való bátor szakítást,3 mások viszont mint Shakespeare ‘igazi’ jelentését meghamisító kudarcot4 értékelték.

KÉP AFotó: Iklády László http://www.szinhaz.net/pdf/1971_06.pdf 

Bár az előadás nem lett közönségsiker, és fél év után lekerült a műsorról, visszatekintve elmondhatjuk, hogy Major koncepciója sokban rezonált a Keleti Blokk több kortárs Rómeó és Júlia -jára, különösen Otomar Krejča 1963-as prágai előadására, amely elsőként szakított a romantikus játékstílussal. Major megfogalmazásában jelenik meg az az értelmezés a magyar színpadokon, ami a 70-es években a vasfüggöny mögött, mint generációs drámát teszi népszerűvé a darabot, amely a szüleik rendszeréből kitörni képtelen fiatalok tragédiájáról szól.5

Major Tamás: Rómeó és Júlia, 1971.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete