Színházi látvány és hangzás

Az előadás látványvilágát egyrészről a puritanizmus, másrészről az eklektika jellemezte. Csányi Árpád díszlete funkcionális elforgatható kockákból, hasábokból állt,1 amelyet az egyik oldalról egy pallórendszer keretezett.

KÉP FMercutio (Iglódi István) és Tybalt (Csurka László) párviadala, fotó: Iklády László, forrás: http://www.szinhaz.net/pdf/1971_06.pdf.

A kétszintes színpad lehetőséget adott Majornak arra, hogy párhuzamosan játszasson egyes jeleneteket, azok ironikus, vagy groteszk felhangjait felerősítve így. A színpadot brechti krétafehér fény világította meg, amely szándéka szerint lehetetlenné tett minden romantikus ellágyulást.2

A díszletek egyszerűségével szemben a jelmezek a funkcionalitás és a szimbolika furcsa egyvelegét mutatták. A kortárs, korhű és szimbolikus részletek (karszalagok, gumibotok, bőrnadrágok, és estélyi ruhák) egyvelegét több kortárs kritika zavarónak találta.

Major Tamás: Rómeó és Júlia, 1971.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete