Alföldi Róbert: Sirály (Madárkák), 1997.

Színházkulturális kontextus

Alföldi Róbert első Sirály-rendezése olyan színházi mezőbe ékelődött, amelyet még nem a 2000-es évek elején meghatározóvá lett erők (többek között a Krétakör, Pintér Béla és Társulata, Zsótér Sándor, Mundruczó Kornél, Bodó Viktor) formáltak elsődlegesen. (Érdemes tudatosítani, hogy Schilling mögött ekkor még csupán a Teatro Godot rendezése állt, a Színikritikusok Díját a legjobb alternatív előadás kategóriájában...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Az előadás nem léptette ki Csehovot az irodalmi színház keretei közül. (Amely ezt először megtette, az a Mozgó Ház Társulás Hudi László rendezte Cseresznyéskertje volt 1998-ban. E lépés előzményeként pedig Jeles András kaposvári Valahol Oroszországban-rendezése szolgált 1991-ben, amely a Három nővér első két felvonását a lélektani realizmus végletesen pontos alkalmazásával vitte színre, majd szürrealista rémálommá...

Rendezés

Jóllehet volt recenzens, aki egyértelműnek vette, hogy „Alföldi aktualizálta a Sirályt”, a rendezés nem a modernizálás, sokkal inkább a stilizálás eljárásaival élt, amelyeknek mindaddig kevés nyoma volt érzékelhető Csehov magyar színpadi recepciótörténetében. A kritikák jó része a tapasztalatoknak az épp ebből fakadó, megcsontosodott elvárásokkal történő összhangba hozhatatlanságáról árulkodik, nem rejtve véka alá az idegenkedést az...

Színészi játék

Legszembetűnőbb sajátosságukként a szereplők egymástól eltérő, egyszínű ruhát viseltek. E színredukció folytán nem váltak összetett jellemekké, hanem „hol jellegzetes karakterfigurák, hol karikatúrák” lettek. Az alakok redukciójához „járul[t]még hozzá a karakterek legnyilvánvalóbb tulajdonságait kidomborító színészi játék is”, amely pillanatnyi parodisztikus felhangjai ellenére – mint Arkagyina belépőjekor, amikor a vörös fényben lépkedő Vári Éva a hangszóróból felhangzó...

Színházi látvány és hangzás

A Sirály (Madárkák) alig több mint negyven négyzetméteren került előadásra, az Asbóth utcai kisszínpad fordított terében: játéktérként a terem azon része szolgált, ahol máskor nézők szoktak ülni. Kentaur díszlete lehetetlenné tette a (szobaszínházi viszonyok között megszokott) realizmust, és radikálisan ellentmondott a dramatikus szöveg instrukcióinak. A játék helyszíne ugyanis fekete gumiszőnyeggel borított, üres térség volt, amelyet...

Az előadás hatástörténete

Alföldi 1997-es Sirálya ugyan nem sorolható egyértelműen a „posztdramatikus színház” (Hans-Thies Lehmann) vonulatába, de hordozza annak egyes jellegzetességeit, és a kritikai recepciójában hemzsegő melléfogások is jórészt a posztdramatikusság meg- és elismertségének hazai, mintegy tízéves megkésettségének tudhatók be. Bő másfél évtized távlatából jól látszik, hogy a Sirály (Madárkák) valódi kontextusát azok a külföldi előadások jelentik, amelyek...