Ascher Tamás: Szent György és a sárkány, 1979.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Az Octopus színpadi élete valamilyen formában mindig Zsámbéki Gáborhoz kötődik. Háromszor ő rendezte 1972-ben, 1994-ben és 2001-ben, egyszer Ascher Tamás a Zsámbéki igazgatta Nemzeti Színházban 1979-ben, egyszer Zsótér Sándor a Zsámbékival közösen vitt egyetemi színészosztállyal 2008-ban. Forgách András Szent Gábor és Weöres címmel írt elemzése vicces axiómával, de megnevezi ezt az elkötelezettséget, ezt a megérzést,...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Az első bemutatóról szóló kritikák csakis a dramatikus alkotás szerteágazásait, a költői látomásokat elemezték, s igen komoly vita indult az előadás elemzése helyett a Weöres-mű dramatikus karakteréről. Egyesekazt javasolták Zsámbékinak, hogy legközelebb oratorikus formában adja elő ezt a nyelvi remeket. Az sem terelte az előadásra a figyelmet, hogy Weöres drámája komoly húzásokat követelt a kőszínházi...

A rendezés

1979-ben abban ért egyet a kritika, hogy a majdnem négyórás, fiatalosan, talán pimaszul hosszú előadás Ascher rendezésében a hatalmi mítoszteremtés, a történelemfilozófiai folyamatok, a sárkány megképzésének, létrejöttének jelenetei, amennyire rekonstruálható a fennmaradt dokumentumokból, „erősek és unalmasan hosszúak. Hiba nem megtalálni a „weöresi teljesség” színházi formáit. Ráadásul „Asher (sic) Tamás nemzeti színházi rendezése azért fárasztó-unalmas, mert...

Színészi játék

Az 1979-es Nemzetis Ascher-rendezés kritikusai felismerik és méltatják az együttes játékra koncentráló alkotói szándékot, de kiemelik a társulati rétegek látható különállását. Avar István játéktechnikai tudása Benedek Miklósé mellett disszonáns. A főiskolások, köztük Dörner György és a nem-főiskolás Pogány Judit „szótagnyeldeső”. De sokaknak feltűnő Giorgio vitéz (Vajda László) mackóssága, s a kritika ugyan nem érkezik el...

Színházi látvány és hangzás

Ascher Tamás 1979-es előadásának díszletét Pauer Gyula készítette. A kortárs leírások inkább hibának, mint leleménynek tartották a magas, virágfüzérekkel túldíszített, obeliszkre emlékeztető, a tér közepét kijelölő oszlopot. Az előadásról készült, az elemző cikkekben, tanulmányokban vagy bulváranyagokban leközölt fotókon az oszlop egyszerűen nem látszik oszlopnak. Zsámbéki Gábor huszonkét évvel későbbi rendezése felnyitja az emlékezést, így megtudjuk,...

Az előadás hatástörténete

A Weöres-bemutatók, miközben a rendszert váltó jelenetek a megértés pillanatait hordozzák, Inganga kérdéseit helyezik előtérbe. Ez a legmerészebb átalakítás, a legegyenesebb drámai vonal: bukástörténet és szenvedéstörténet. Weöres drámája tartja mégis színházi kérdését: miként materializálható az a sárkány, mely csak saját legendáiban létezik? Ez a dramaturgiai változat a hit megképződésére megalkotta azt a térbeli formát, mely...