Szikora János: Csongor és Tünde, 1985

Az előadás színházkulturális kontextusa

Szikora János 1982-ben, a győri Kisfaludy Színház prózai tagozatának éléről való kényszerű távozását követően, előbb a Miskolci Nemzeti Színház rendezőjeként (1983-1984), majd az abból kivált egri Gárdonyi Géza Színház igazgatójaként (1985-1986) is folytatta megkezdett vállalkozását: darabválasztásaival és nagyszerű, a kísérleti-avantgárd művészéletből érkezett író és látványtervező munkatársaival, akik többségükben a demokratikus ellenzék meghatározó tagjai is voltak,...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Morcsányi Géza dramaturgiai munkája nem a szószínház primátusának visszavonására törekedett, amikor megkísérelte kiszabadítani a Vörösmarty-szöveget az iskolai kötelező olvasmányok (szép, de unalmas) érinthetetlenné kövült értelmezői elvárásrendjéből, hanem alkalmassá tenni azt egy a szöveggel dialógusba lépő, de attól sokféleképpen elvonatkoztat(hat)ó látvány- és gondolatvilág megteremtéséhez. A létrejött dramatikus szöveg szinte már konvenciószerűen hagyja el Dimitri, a boltos...

Rendezés

Az 1970-es években megjelenő rendezőnemzedék fedezteti fel újra Vörösmarty művét, különösen a Szikorára (is) nagy hatást gyakorló Valló Péter-féle 1973-as veszprémi bemutató Najmányi László díszlettervezői közreműködésével. Szikorát is régről foglalkoztatta Vörösmarty műve, már a Színház- és Filmművészet Főiskola rendező szakos felvételijén is azt kapta feladatául, hogy rendezőpéldányt készítsen a műből. Szikora történeti korokat és stílusokat...

Színészi játék

Amennyire a korabeli kritikaírás egységesen a Vörösmarty-mű revelatív megújításaként értékelte az egri előadást, annyira tekintette – részben érthetően – problematikusnak a színészi játék sokféleségét, illetve a színészek tiszta artikulációjának hiányosságait. Szikora állandó társulat híján hét budapesti és vidéki színházból szervezte össze csapatát, ami több visszaemlékezés szerint is kifejezetten megnehezítette, és mozaikszerűvé tette a próbafolyamatot, más...

Színházi látvány és hangzás

Szikora előadásában egy a realista színházi kódokat felülíró játékstílus megtalálásának igénye kísérelt meg összekapcsolódni a látványvilágot meghatározó tervezők sajátos művészi eszközeivel, stilizált, erőteljes képekben fogalmazó, a dekódolást erőteljesen megnehezítő/akadályozó, s így az előadásértés szabadságát radikálisan megnyitó gondolatrendszerével. Az előadás – egyik legfőbb, hatástörténetileg is kiemelkedő – revelációja éppen az, hogy a díszlet és a jelmez...

Az előadás hatástörténete

Az előadást a színikritika-írás szinte egyöntetűen az évad egyik legjobbjának tekintette, amely a Művelődési Minisztérium nívódíja mellett a Színikritikusok legjobb díszletért adható díját is megkapta, s több nomináló – rögzítve a színészi játékkal kapcsolatos fenntartásait – az ugyanabban az évadban bemutatott Katona József színházi Három nővér és Coriolanus, a Monteverdi Birkózókör Jeles András rendezte A...