Tompa Gábor: Tangó, 1985.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Az 1964-ben írt Tangót Tompa Gábor másodszor vitte színre: az 1985-ös kolozsvári bemutatót megelőzte az 1981-ben abszolvált bukaresti vizsgarendezése. A darabot 1965-ben a belgrádi ősbemutatót követően számos lengyel színház mutatta be, és Nyugat-Európában is egymást követték a premierjei. Romániában már 1967-ben a Teatrul Mic-ben rendezte meg legendássá vált előadását Radu Penciulescu, de a mű magyar...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A rendezőnek ahhoz, hogy ezt a darabot bemutathassa, a kor elvárásainak megfelelő kísérő és indokló szöveget kellett mellékelnie. A magyarázkodás érthető, hiszen a darabot igen sok helyen a fasizálódás, az erőszakos hatalomátvétel egyértelmű parabolájaként értelmezték (például Edeket gyakran azonosították Hitlerrel), tehát kézenfekvőnek tűnt, hogy a rendező Kolozsváron a román viszonyokra utalhat a művel. Éppen azért...

A rendezés

Minden részletében pontosan kidolgozott realista előadás a Tangó. Tompa Gábor többször él az egyes epizódok kimerevítésével-kiemelésével. Ilyenkor a cselekmény látszólag megáll, időben szinte az elviselhetőség határáig megnyúlik a jelenet, a mozdulatoknak, a szavaknak, a gesztusoknak, a csendnek megnő a súlya, következésképpen az epizód jelentősége is az írott drámán belüli funkciójához képest. Az első felvonás szándékosan...

Színészi játék

Tompa Gábor zömmel Harag György színészeivel, illetve olyan fiatalokkal dolgozott, akik már értették az ő rendezői nyelvét. Ebben a groteszk-abszurd darabban a színészi játék alapvetően realista stílusú. Szó sincs még az olyan fokú stilizációról és elrajzoltságról, mint ami Tompa későbbi korszakait jellemzi majd. Az alakításokban összefonódik a komikum és a tragikum, a realizmus és a...

Színházi látvány és hangzás

Stefan Maitec díszlete struktúrájában, lényegét tekintve a mrożeki elképzeléseknek megfelelő, de részleteiben attól eltérő. A színpadot balról tömör, kazettás fafal, jobbról fémháló határolja. A fémháló a világítástól függően áttetsző vagy tömör hatású. Hátul, jobboldalt egy szekér áll a nézőtérre merőlegesen, ez a nagymama ravatala, de ez Artur és Ala második felvonásbeli nagy jelenetének is a...

Az előadás hatástörténete

A Tangó előadásának metaforikus nyelve Tompa következő előadásainak is sajátja maradt. A szöveg és a rendezői képek kettőssége és ütköztetése mint az akkori színházi beszédmód legfontosabb sajátossága alól Tompa sem tudott kibújni. Mindez addig volt szükségszerűség, amíg egy előadás lényegéről nem lehetett nyíltan szólni. Ez nemcsak a produkciókban, hanem a róluk szóló írásokban is tetten...