Dramatikus szöveg, dramaturgia

A rendezőnek ahhoz, hogy ezt a darabot bemutathassa, a kor elvárásainak megfelelő kísérő és indokló szöveget kellett mellékelnie.1 A magyarázkodás érthető, hiszen a darabot igen sok helyen a fasizálódás, az erőszakos hatalomátvétel egyértelmű parabolájaként értelmezték (például Edeket gyakran azonosították Hitlerrel), tehát kézenfekvőnek tűnt, hogy a rendező Kolozsváron a román viszonyokra utalhat a művel. Éppen azért emblematikus ez az előadás, mert annak a képes beszédnek a kimagasló példája, amellyel akkoriban politikai tartalmakról lehetett szólni. A Tangót Kolozsváron Kerényi Grácia máig használatos fordításában játszották, a szövegen lényeges átalakítás vagy dramaturgiai beavatkozás nem történt. A leglényegesebb, dramaturgiailag is értelmezhető változás egy néma szereplő, az előadás eseményeit dokumentáló Fényképész beiktatása jelentette. Tompa Gábor rendezésének kulcsfogalmait az előadáshoz írt bevezetőjének néhány mondata tartalmazza.2 Olyan előadás született, amely ha nem is mindig az író instrukcióit betartva, de mindvégig Mrożekhez hűen mutatja be egy család – és amit az szimbolizál: egy nagyobb közösség – sorsának kegyetlen s groteszk tragédiába torkolló komédiáját. Az önámításban élő hősök vergődését, lavírozását, nekibuzdulását és visszahőkölését ábrázolva megért és elítél, kinevettet és szánakozást ébreszt, de nem ad felmentést egyetlen szereplőjének sem, hiszen mindőjük egyszerre alakítója és szenvedője a maguk és a család életében bekövetkező változásoknak.

 

Tompa Gábor: Tangó, 1985.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete