Színészi játék

Tompa Gábor zömmel Harag György színészeivel, illetve olyan fiatalokkal dolgozott, akik már értették az ő rendezői nyelvét. Ebben a groteszk-abszurd darabban a színészi játék alapvetően realista stílusú. Szó sincs még az olyan fokú stilizációról és elrajzoltságról, mint ami Tompa későbbi korszakait jellemzi majd.1 Az alakításokban összefonódik a komikum és a tragikum, a realizmus és a stilizáltság, a trivialitás és az intellektualizmus. Ezt a komplexitást leginkább Barkó György képes megvalósítani.2 A rendezői koncepció megemeli Artur és Ala szerepét.

KÉP AKeresztes Sándor (Artur) és Rekita Rozália (Ala). Fotó: Kántor László (1985). Forrás: Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tára.

A nézeteit többször változtató fiatalember Tompánál határozott fejlődési utat jár be.3 A más előadásokban háttérbe szoruló lányalakot pedig Tompa dramaturgiailag fontos szereppé tette.

KÉP BRekita Rozália (Ala) és Keresztes Sándor (Artur). Fotó: Kántor László (1985). Forrás: Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tára.

Több síkon, több kapcsolatban is tisztázta Ala funkcióját. 4 Artur törekvéseit, személyiségét leginkább apja, Stomil ellenpontjaként lehet értelmezni.5 Ezért kulcsfontosságú ez a szerep.

KÉP CCsiky András (Stomil) és Barkó György (Eugeniusz). Fotó: Kántor László (1985). Forrás: Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tára.

Mellette a család két nőtagja elsősorban a miliő pontosítását szolgálja.

KÉP DBereczky Júlia (Eugénia). Fotó: Kántor László (1985). Forrás: Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tára.

Nemcsak az írónál, Tompa Gábornál is a dráma kulcsfigurája Edek.

KÉP EPanek Kati (Ala), Czikéli László (Edek) és Kakuts Ágnes (Eleonora). Fotó: Kántor László (1985). Forrás: Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tára.

Az ő értelmezése határozza meg a mű végső megfejtését.6

Tompa Gábor: Tangó, 1985.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete