Babarczy László: Tartuffe, 1968.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Molière 1664-es Tartuffe-je Magyarországon először 1847-ben, majd 1848-ban került színre. Utána csak a XX. században láthatta a közönség, mégpedig Hevesi Sándor, Apáthi Imre rendezéseiben Ódry Árpád, valamint Major Tamás címszereplésével. 1968-ban a darabot a Marton Endre osztályában két évvel korábban végzett Babarczy László (ekkor a Pécsi Nemzeti Színház rendezője) viszi színre a budapesti Nemzeti Színház...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Újdonságnak, a muzeális értékek csökkentésének számított, hogy Babarczy Vas István 1951-es fordítását használja, mégpedig elsőként. Egy-két sornyi húzást leszámítva egy az egyben állítja színpadra a komédiát, még a benne megjelenő szerzői instrukciókat is pontosan követi. A jellem- és helyzetkomikumot sokrétűvé értelmezi. Számos poén határozottan a szövegből ered, hangsúlyozottan nincs alátámasztva egyéb vígjátéki gesztussal, cselekvéssel. A...

Rendezés

Babarczy László rendezése egyensúlyt talál a dráma követése és a markáns, saját rendezői koncepció megteremtése között. Lélektani pontossággal és maníroktól mentesen játszatja, beszélteti színészeit, s nagy hangsúlyt fektet a játék, mozgás, térkialakítás során a tartuffe-i dramaturgiát alapvetően meghatározó motívumra: a hallgatózásra, elbújásra, jelenlét-távollét kérdéskörére. Az asztal alatt hallgatózó Orgon, mikor felbukkan, leveri az asztal tetejét,...

Színészi játék

A színészek a Nemzeti gigászai, mesterségbeli tudásuk teljében, sem túljátszott gesztus, sem improvizatív vagy átgondolatlan elem nem terheli játékukat. Babarczy összetett, árnyalt szerepértelmezést visz végig velük együtt. A Dorine-t játszó Mészáros Ági szerepe rengeteg poénra ad lehetőséget, a színésznő ezzel a lehetőséggel finoman él, sokkal inkább szerepbeli céljának megvalósítására hegyezi ki játékát, azaz hogy Mariane...

Színházi látvány és hangzás

Az 1968-as Tartuffe-ben Török Iván díszlete rendkívül talányos, a bohózat műfajának hagyományos terét idézi. A rivaldával párhuzamos falat öt ajtó tagolja. Ez nemcsak a belépésekre, távozásokra hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy átmeneti korban élünk, minden változóban, s örök kérdést, bizonytalanságot okoz az események helyzetek kimenetele. A díszlet tehát nemcsak azt szolgálja, hogy...

Az előadás hatástörténete

Babarczy rendezése után a magyarországi Tartuffe-ök szerepértelmezésében a Kállai-féle erős, erejük teljében lévő alakok jelennek meg, nem a korábban megszokott visszataszító vénember figurák. Érdemes a Zsámbéki Gábor-féle előadásra gondolni, ahol Rába Roland, majd Fekete Ernő volt a címszereplő (Katona József Színház, 2000), sokrétű, a puszta álszentek helyett manipulatív sármőrök. 2006-ban Alföldi Róbert rendezésére, ahol László...