Major Tamás: Téli rege, 1978.

Az előadás színházkulturális kontextusa

A Téli rege Shakespeare kevéssé játszott darabjai közé tartozik, és ez nem volt másképp Magyarországon sem. Hosszú kultúrtörténeti hagyománya van a művet elítélő magyar írásoknak (Gyulai Páltól Benedek Marcellig), amelyeket a színházi kritikák is gyakran felsorolnak. A hatvanas-hetvenes években, a Shakespeare késői munkáit felfedező irodalomtörténeti és színházi irányzatok hatására a darab azonban többször színre kerül,...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A Téli regét gyakran vádolják dramaturgiai következetlenségekkel, kidolgozatlansággal, ezért színpadi szövegváltozatai általában erős húzásokat tartalmaznak. Major azonban ebben a rendezésében is hű maradt az általa „teljes Shakespeare”-nek nevezett ideálhoz, azaz a darabot, minden színházi hagyománytól eltérően, egyetlen húzás nélkül játszatta. Szándéka szerint így mutatható be a dráma gazdag világa. Azonban a kritikák csak félig látták...

Rendezés

Major erről a rendezéséről könyvet írt, ezt tekintette mérvadó munkájának, brechti Theaterarbeitnek, mely rögzíti és továbbadja színházcsinálói tudását. Major Tamás rendezéskörüli nyilatkozataiban is kifejtette, hogy a dráma három, jól elkülöníthető részre oszlik: az eleje egy reneszánsz rémdrámára emlékeztet, közepe egy népi bohózatra hajaz, míg a vége mesei happy endet hoz. A rendezés különös hangsúlyt fektetett...

Színészi játék

A Téli rege Nemzeti Színházbeli előadása igazi sztárparádét hozott. A darabban nincs egyértelmű főszereplő, ezért a társulat hat-kilenc vezető színészének is jó lehetőséget adott a tündöklésre. A kritikák egyértelműen Cserhalmi György Leontesét említik, mint az előadás kiemelkedő alakítását, dicsérik érzékeny lélekábrázolását, és pontos testbeszédét. Cserhalmi kivételes tehetséggel érzékeltette a figura szereprétegeit, egyszerre volt rettentő tirannusz,...

Színházi látvány és hangzás

Major a Téli rege kapcsán 1984-es kötetében hosszan fejtegeti a dísztelen színpad fontosságát a shakespeare-i darabok esetében, de Csányi Árpád rideg vastraverzekből álló színpadképét, amelyeknek csak a megvilágítása változott az előadás során, több recenzió is, funkcionalitását elismerve, kritizálta. Különösen azért, mert ipari jellegében erősen különbözött a Schäffer Judit által tervezett stilizált, ámde játékos és színes...

Az előadás hatástörténete

Az előadás kritikai visszhangja felemás volt. Egyesek aktualitása miatt dicsérték, mások koncepciótlansága, üresjáratai miatt fedték meg. Többen említik, hogy a premieren fiatal rajongók tomboló tömege fogadta Major meghajlását, akik számára ő ekkor már a lázadni merő, újat kipróbálni szerető „Mester” volt. A kritikákból azonban az is világossá válik, hogy Major ezúttal nem aktualizálta látványosan a...