Az előadás színházkulturális kontextusa

A Tom Paine a marosvásárhelyi Színművészeti Akadémia és a Nemzeti Színház közös produkciójaként jött létre és nagyszínpadi műsordarabként jelentett hangsúlyos évadkezdést a két intézmény életében. A Soros Alapítvány által támogatott bemutató a rendszerváltás után újjáéledő színészképzés első jelentős eredménye volt. A közel egy évtizedig tartó elsorvasztó politikát követően, amikor két-három hallgatóval indultak a színészosztályok és a működésképtelenség határáig épült le a képzés, az 1990-ben felvételt nyert, 14 tagú osztály bemutatkozása erőteljesen jelezte a változást, amely nem csak mennyiségileg következett be.1 A bukaresti, méltán világszintű színházi élethez, színészképzéshez való felzárkózás kezdetét jelentő előadásban már látható eredményeket hozott a megújuló pedagógiai szemlélet, az improvizációra épülő személyiség- és kreativitásfejlesztés addig nem látott formáinak beépítése a tantervbe. A román színházművészet élvonalába tartozó, sajátos szemléletű, fiatal rendezőnemzedék kiemelkedő egyéniségeinek meghívása egyrészt felpezsdítette az oktatást, másrészt a rendező vonzereje és tekintélye révén az előadás addig páratlan ismertséget és elismerést hozott az Akadémia magyar tagozata számára.2 A rendkívüliséghez már a darabválasztás is hozzájárult, amely az Off-Off-Broadway egyik legjellegzetesebb, nagyhatású szerzőjét hozta magyar színpadra, s az addig jószerivel ismeretlen színpadi nyelvre, dramaturgiai, rendezői, színészvezetési, színháztechnikai elemekre épülő előadás kiemelkedően sikeres kísérletként, radikális újításként lepte meg a színházi szakmát és a közönséget.

KÉP AJelenetkép: a világ felosztásának rajza. Fotó: ismeretlen (1993). Forrás: Fülöp Erzsébet magángyűjteménye

Mindemellett a társadalmi-politikai kontextus sem elhanyagolható. A bemutató idejére már jelentkeztek azok a súlyos tünetek, amelyek megkérdőjelezték a közelmúlt forradalminak tekintett változásait, s előrevetítették a „forradalom elrablásaként” emlegetett, manipulációkkal és korrupcióval terhes, csalódásokat hozó, a kommunizmus maradványaival semmit sem kezdő új világot. Tom Paine sorsa is példázta a közszájon forgó tételt: „a forradalom felfalja saját gyermekeit”.3

Victor Ioan Frunză: Tom Paine, 1993.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete