Dramatikus szöveg, dramaturgia

Paul Foster szövege nem a hagyományos színdarabok modorában íródott, s a megszokott irodalmi elemzést valósággal leveti magáról: nyitott, laza formája inkább a forgatókönyv felé húz.1 Az 1809-ben egy manhattani medvebarlangban alkoholos delíriumban fetrengő Tom Paine hagymázos lázálmaként bontakoznak ki benne az amerikai forradalom és függetlenségi háború, a francia forradalom és Paine angliai tartózkodásának kegyetlenségben bővelkedő, gyakran képtelen és összefüggéstelen epizódjai. A történések nem a formális logika, az egymásba fonódás, az ok-okozati összefüggések mentén sorjáznak, ezért nyomon követhetőségük érdekében tömörítésekhez és olyan elemek kihagyásához fordult a rendező, amelyek a nézők történelmi ismereteinek hiányában értelmetlennek vagy felesleges halmozásnak tűnhettek volna.2 A letisztult szövegváltozat hangsúlyosabban emelte ki Tom Paine alakját és a hozzá kapcsolódó epizódokat, amelyek a kivételes zseni sorsát, harcainak, kiábrándulásainak és magalkuvásainak folyamatát követték a végső bukásig, a teljes megtagadásig. A történet látszólagos logikai bukfencei a főhős alkoholizmusából fakadnak, de nem mondanak ellent a tragikus sorskatalógus valódiságának, csak kinagyítják azt a politikai rothadást, amelyet az eszme képtelen feltartóztatni. Fontos szerepet kaptak a kiszólások, a dalbetétek és azok a szerzői instrukciók, amelyek a játékstílusra utalnak.3

 

Victor Ioan Frunză: Tom Paine, 1993.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete