Színházi látvány és hangzás

Az előadás látványvilágát a multifunkcionálisan használt elemek tették igen expresszívvé. A fő elem, egy szekér akár hajóként, akár belső térként vagy Paine tortúrájának eszközeként a legváltozatosabb térhasználatot tette lehetővé; ugyanígy az üstdob, amely hol hangszerként, hol Paine dolgozóasztalaként szerepelt. A királyok groteszk zabáló versenyében az óriási álkendő-abrosz, a hajóárbocként meredő létra, a sorozatos ágyúlövéseket produkáló pattantyú-szerkezet, a fáklyák lángja-füstje-illata szerves tartozékai voltak a látvány- és hangzásvilágnak. Erősen szimbolikus tervezői megoldás volt a Halál megjelenítése, aki a Szabadságszoborra utaló alakként képviselte a pusztulást. A dalok és táncok, illetve amorf mozgáskompozíciók egész sora kivételes energiát sugárzott és sodró lendületet biztosított az előadásnak.

KÉP DBogdán Zsolt (Tom Paine) és Fülöp Erzsébet (Hírnév). Fotó: ismeretlen (1993). Forrás: Fülöp Erzsébet magángyűjteménye

A látvány és hangzás megteremtésében dominált a legpregnánsabban az a rendkívüli erőbedobás, amely a kritikák tanulsága szerint is a produkció fő vonzerejének bizonyult.

 

Victor Ioan Frunză: Tom Paine, 1993.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete