Az előadás színházkulturális kontextusa

Novák Eszter Csongor és Tünde – azóta alcímével megjelölt, így Üdlakként hivatkozott – előadása a Székely Gábor vezette, alig négy évadot megélt Új Színház 1994 októberében bemutatott nyitóeladása volt.1 Székely döntése példátlan és radikális vállalás a magyar színháztörténetben, első rendező osztályának ötödéves rendezőnő hallgatójára bízta nemcsak színháza első bemutatóját, hanem magát a darabválasztást is.2 Novák így egyrészt az 1990-es években fellépő új rendezőnemzedék lélektani realista gondolkodásmódtól elhajló, újfajta színházi játéknyelvének egyik első, szélsőséges véleményeket kiváltó, ám kiemelkedő alkotását hozhatta létre, másrészt a magyar dramatikus kánon alapszövegének validálására is kísérletet tehetett. KÉP 1Horváth Virgil (Csongor) és Szalay Mariann (Tünde) http://www.szinhaz.net/pdf/1994_12.pdf, fotó: Korniss Péter  E kísérletében dramaturgiai-gondolati előzményének tekinthető Harag György 1984-es kolozsvári rendezése, Szikora János 1986-os egri és Ruszt József 1991-es független színpadi előadása.3

Novák Eszter: Üdlak (Csongor és Tünde), 1994.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete