Dramatikus szöveg, dramaturgia

Novák előadásának egyik legfőbb skandaluma a Vörösmarty-dráma átalakítása volt, ugyanis a radikális dramaturgiai átdolgozás következtében a drámaszöveg színházi primátusának szabadsághatáraira irányította a kortárs nézők és szakírók figyelmét.1 KÉP 2, fotó: Korniss Péter  Novák és író-dramaturg munkatársa, Kárpáti Péter első ízben dolgoztak együtt az Üdlak dramatikus szövegének létrehozatalakor.2 Munkájukban gyakran éltek a jelenetek átcsoportosításának, szövegek áthelyezésének, illetve más szereplőkhöz való átsorolásának lehetőségével. Mivel a romantikus szöveg monologikus építkezésének ritmusváltoztató felbontására törekedtek, ezért a hosszabb szövegeket vagy felosztották az adott jelenet szereplői között, vagy más jelenetekből vett párbeszédekkel törték meg. Így például a hármas út vándorai, Kalmár, Tudós és Fejedelem nem egymást követően mondták el hosszú monológjaikat, hanem egyszerre, egymás szavába vágva beszéltek az álomkóros és szinte magatehetetlenül passzív Csongorhoz. Másodszori megjelenésükkor mondataikat pedig nem Balga kommentálta, hanem azok az ördögfiak, akik közé ezek az útra nem lelt utazók lecsúsztak.

A Novák-Kárpáti-féle dramaturgiai átalakítások nemcsak tényként rögzítették, hogy a színpadi szöveg az előadás jelkészletének csupán egyik összetevője, hanem a szöveg öregedési folyamatára is felhívták a figyelmet (különösképpen azáltal, hogy a Vörösmarty-textus archaikusságát olykor érintetlenül hagyták).3

Novák Eszter: Üdlak (Csongor és Tünde), 1994.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete