Jeles András: Valahol Oroszországban, 1991.

Az előadás színházkulturális kontextusa

A Valahol Oroszországbancímű előadás kőszínházi körülmények között folytatja a Jeles András által a Monteverdi Birkózókörben megkezdett, a színészi játékkal és kifejezőeszközökkel folytatott kutatómunkát.

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Az előadás kiindulópontja Csehov Három nővér című műve. A színlap már a színházba lépés előtt informálja nézőjét a dramatikus szöveg megváltoztatásáról. Címként nem Csehov drámáját jelöli meg, hanem Valahol Oroszországban, XX. századi orosz írók művei alapján színjáték két részben megjelöléssel hirdeti magát. A szereplők felsorolása két részre osztja a színészeket: A három nővér (sic!) és...

Rendezés

Az álarcosok színre lépéséig az előadás a pszichológiai realizmus tradícióját követi, de a karakterek és a történet értelmezése kapcsán a Három nővér Magyarországon ismert értelmezési tradícióját határozottan megújító elemek is megfigyelhetők. A két rész egymás közötti megfeleltetéseit segíti, hogy a második részben a belépések sorrendje nagyjából megegyezik a korábbiakkal; mozdulatok, tárgyak, mondattöredékek hívják emlékezetünkbe a...

Színészi játék

Bár az előadás első része nem újítja meg a színészi játéktechnikát olyan radikálisan, mint Jeles korábbi rendezései, a Három nővér Magyarországon ismert értelmezési tradícióját határozottan megújító elemek is megfigyelhetők. A szereplők eleve kiégetten lépnek színre, egymáshoz való viszonyuk pedig már az első részben a szokottnál jóval agresszívabban jelenítődik meg. Az általuk megszólaltatott eszmék nem egyszerűen...

Színházi látvány és hangzás

Az előadás egyetlen, különös térben játszódik: egy átlósan beállított, hatalmas, oszlopokkal tagolt csarnokszerű teremben, melynek falait márványt imitáló festés borítja. Noha a jelmezek és a berendezési tárgyak (ebédlőasztal székekkel, íróasztal, pamlag) a kisrealista hagyományt követik, a miliő nem idézi polgári otthon hangulatát, hiszen az arányok miatt a szereplők szinte eltörpülnek, ráadásul még ablak sincsen. A...

Az előadás hatástörténete

Az előadás legmeghatározóbb jegye a kétféle játékstílus egymásnak feszülése. E sajátosság értelmezhető úgy is, hogy az előadás a pszichológiai realizmust olyannyira ad absurdum viszi, hogy láthatóvá válik elgondolásának határa. „Jeles rendezése tehát úgy is értelmezhető, hogy elsőként kérdőjelezte meg radikális módon a referenciális szövegolvasatokon alapuló (jelentéskereső) realista színház konvencióit és ezáltal jutott el avantgárdnak tűnő...