Szász János: Ványa bácsi, 1998.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Szász János első Csehov-rendezése azt követően nyerte el „legjobb előadás” kategóriában a Színikritikusok Díját , hogy az 1996/97-es évadban a színházi szakírás egyöntetűen lelkesedett Valló Péter Ványa bácsijáért, és teljes értetlenséggel fogadta Alföldi Róbert „Madárkák” alcímmel színre vitt Sirályát.  Ily módon a színházi rendezőként először elismert filmrendező negyedik színpadi munkájának kontextusát két kérdés jelöli ki....

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Az erőteljes képiség illetve hangzóság által formált előadás-dramaturgia annak az atmoszférának a szerepét definiálta újra, amely Sztanyiszlavszkij rendezéseiben a párbeszédekből kibontható, felszíni történések mögé kreált világ [podtyekszt] kifejezésére volt hivatott. Szász János egy 20. századi filmrendező szemével és fülével reflektál arra a tényre, hogy az orosz rendező egy meghatározott hangulat megteremtése és kitartása céljából használta...

A rendezés

A posztdramatikus Csehov-rendezések a dialógusok széttöredezettségének bemutatását helyezik a középpontba, ami töredékességre, tökéletlen műviségre és hiperteatralizálásra épülő szcenikai megformálást von maga után. Szász rendezése viszont sajátos, de mindig egyforma belső ritmusú színpadi szituációk soraként viszi színre a darabot.Az életképek rövid és nem emberi hangokkal feltöltött csenddel illetve egymásra nézéssel kezdődnek, hogy egy megszokott gesztus brutálisan...

Színészi játék

Míg a sztanyiszlavszkiji játékhagyomány az individuumokként olvasott dramatikus alakok közötti különbségek színrevitelét tette a színészi megszemélyesítés kiindulópontjává, addig a Szász-rendezés színpadi alakjai esetében az azonosság válik dominánssá. Az együvé tartozást azonban nem a cselekmény logikája, hanem az előadás atmoszférája teremti meg. A tompult, minden intimitást nélkülöző környezetben valamennyi szereplő a létezés állati minőségére utaló vonásokkal...

Színházi látvány és hangzás

Szász rendezésében Szerebjakov szavai („most egyszerre itt találom magam ebben a kriptában”) Antal Csaba az előadás során változatlan antipoétikus látomásában objektiválódnak, amelynek koszlott, nedvességet imitáló falai fogják körbe a hálószobát, padlást, lomtárat idéző, feketére mázolt térszerkezeteket, Tarkovszkij Sztalker című filmjének söntését és az alapvetően fekete vagy rozsdabarna jelmezekben egyívásúvá váló színpadi alakokat. Az ily módon...

Az előadás hatástörténete

Szász János Ványa bácsija ugyan nem sorolható egyértelműen a kisrealista Csehov-rendezések vonulatába, de hordozza annak egyes jellegzetességeit. Az egyértelműen elismerő kritikai recepció véglényekkel benépesült „kocsmai menedékhely” reprezentációjának részeként értelmezte a színészi játék (alul-) és a színházi látvány (felül)stilizáltságát. Ugyanakkor ugyanúgy meg sem próbálta elemezni az előadást „víziószerűvé” tevő, semmiképpen sem pasztelles kvalitású, ám feltűnően /...