Dramatikus szöveg, dramaturgia

Colpacci a régebbi román rendezői iskola hagyományainak megfelelően (melyben jószerivel ismeretlen volt a dramaturg funkciója) a dramaturgiai munkát is maga végezte. Az előadás épségben megőrzött súgó- és ügyelőpéldánya alapján meglehetős pontossággal rekonstruálható a szöveggel végzett munka.1 A rendező a jelenetek sorrendjét megőrizte, szövegmódosításai elsősorban a rövidítést és a tömörítést szolgáló húzásokban érvényesültek. Bizonyos terjedelmesebb eszmefuttatások sűrítése – elsősorban a herceg és a kamarás jeleneteiben – dinamikusabbá tette az előadást, frappánsabb replikák születtek. A király és a királyné jelenetei is tömörebbé váltak. Colpacci az előadás látványvilágába transzponált elemekkel helyettesítette vagy kiegészítette a szöveget, s a szerzői utasítások világát látványelemekkel erősítette fel. Az előadás gazdag vizualitása egyben igen határozott dramaturgiai hozzájárulást is jelent. Az abszurd színházban bevett motívumismétlések például nemcsak a szöveg szintjén vannak jelen az előadásban, hanem bizonyos látvány- és mozgáselemek határozott célú ismétléseiben. Ezért a dráma-szöveg és az előadás-szöveg között a darab jelentését és stílusát felerősítő, de koncepcionálisan egységben tartott különbségek sora fedezhető fel. A koldus igen hangsúlyos szerepet kap, a darab elején valósággal kifosztja az udvartartás tagjait. Yvonne-t alapos orvosi vizsgálatnak veti alá egy akváriumot idéző üvegtartályban a szereposztásban fel sem tüntetett orvos. A szövegben megjelenő kör-mozgás motívuma például az egész előadás folyamán mintegy vezérfonalként húzódik végig. Az előadás záró momentuma nem a szerző által előírt szertartásos letérdelés Yvonne holtteste körül. Erre, Fülöp kikényszerített letérdelésére ereszkedne le a függöny. Az előadásban azonban a halott lányt meztelenre vetkőztetik a héjaként rácsapó udvaroncok, majd otthagyják az összetekeredett meztelen testet, aki mellett az előadásban végig meg nem szólaló lakáj, Valentin áll, döbbent tekintettel mered a közönségre.

Alexandru Colpacci: Yvonne, burgundi hercegnő, 2007.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete