A rendezés

Colpacci rendezése a szöveg, a látvány, a zene és a sajátosan cirkuszi metaforát idéző térkiképzés szerves egységére épített. Ez a groteszk játékstílus messze eltért a mimetikus-naturalista megjelenítéstől.1 A kör alakú cirkuszi porondot egy körfolyosó határolja el a több szegmensre bontott, szalagfüggönyökből álló körfüggönytől. A függöny néha áttetsző, az egyes szegmensek akár lefüggönyözött páholyokként is működnek. Ezek a körszeletek a motivikusan visszatérő hallgatózások helyei. A leskelődő-hallgatózó Király, a Királynő, a Kamarás és az udvaroncok, udvarhölgyek révén a rendezés határozottan hangsúlyozza a megfigyeltség állapotát. Az udvarban az általános titkolózás dacára mindenki mindenről tud, nincs magánélet. Az egyik páholy Yvonne szobája, ahol egy hintaszéken ringatózik az árnyékképként látható hercegnő, miközben a porondon a meggyilkolását tervezik. A cirkuszi jelleg a tér- és kellékhasználatban is végig jelen van: az udvar a műsorvezetői funkciót betöltő Királlyal az élen több alkalommal is harsonaszóra vonul be. Az állatidomárként megjelenő Fülöp ritmikus korbácsütésekkel szelídíti a körbefutó, majd tüzes karikán átugró Yvonne-t. A fináléban a hal feltálalása egyben cirkuszi bűvészmutatvány is. A terítékbe, mely közben menyasszonyi ruhává változik,

KÉP ANagy Dorottya (Yvonne) menyasszonyi ruhában (körülötte az udvar népe). Fotó: Bartha László (2007), Forrás: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Reklám-, Dokumentációs és Kutatási Osztálya

egy pillanat alatt bekerül Yvonne, majd a halszálkától megfulladó lány az asztal alá roskad. Az asztal mindenestől eltűnik és a lemeztelenített Yvonne holtteste marad a színen. Cirkuszi kellék az akvárium is,

KÉP BNagy Dorottya (Yvonne) az akváriumban. Mögötte Szélyes Ferenc (Kamarás), Tollas Gábor (Kancellár), Kárp György (Ignác király), Sebestyén Aba (Cirill). Fotó: Bartha László (2007), Forrás: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Reklám-, Dokumentációs és Kutatási Osztálya

melybe Yvonne-t behelyezik. Performatív elem az elasztikus anyagból készült, közös ruhába bujtatott két nagynéni mozgása, játéka, beszéde.

KÉP CBiluska Annamária, Mende Gaby (Yvone két nagynénje, közös ruhában) Középen Bányai Kelemen Barna (Fülöp herceg). Fotó: Bartha László (2007), Forrás: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Reklám-, Dokumentációs és Kutatási Osztálya.

A stilizált látvány és játék groteszk cirkuszi jellege ily módon elemelte a drámát az individualitás szintjéről és egyben a kortörténeti determináltságtól is. A rendezés kiemeli Yvonne-nak az udvarra gyakorolt hatását: egyre több szereplő kényszerül szembenézni önmagával. Több szereplő játékában is önkéntelenül Yvonne tartását, mozgását utánzó körbefutás-töredékek jelennek meg.2

Alexandru Colpacci: Yvonne, burgundi hercegnő, 2007.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete