Színészi játék

A stilizáltság a színpadi alakok megjelenését is áthatotta: nincs lélektanilag épített karakterformálás, az egyes szereplők funkciókat töltenek be. Az udvari élet sztereotípiáinak parodisztikus felnagyítása egy-egy elem expresszionisztikus kiemelése révén valósul meg.1 Az előadás tengelye, a cselekedetek mozgatóereje Yvonne figurája.2 A rendező kihúzta a szerző szövegében fellehető néhány mondatát is. A néma, az elején nagyon nehezen talpra álló, furcsa mozgású és testtartású Yvonne nem válaszol a hozzáintézett kérdésekre, szöges ellentéte a környezetének,

KÉP DNagy Dorottya (Yvonne) Fotó: Bartha László (2007), Forrás: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Reklám-, Dokumentációs és Kutatási Osztálya

sőt valósággal provokálja az udvar világát, melyben terjengős, gyakran kényeskedő nyelvhasználat uralkodik, és állandóan az udvari etikett szabályai irányítják az emberi viszonyokat. Yvonne-nal hol csúfolódnak, hol kedveskedni próbálnak vele, hol durván ordítoznak rá, de nem sikerül kommunikációra bírni. A maga öntörvényű világába zárkózó lány egyre jobban ingerli környezetét. Több, meggyilkolását célzó összeesküvés születik (Fülöp herceg, Király, Királynő), míg végül a Kamarás javaslata, a szálkás kárász megetetése révén elért megfullasztás jár sikerrel. Közben egyre idegesítőbbé válik a lány hatása: többen, elsősorban a Királynő, önvizsgálatra kényszerülnek. Mások elemeket vesznek át sajátos mozgásából (körbefutások beindulása, fejtartás), Iza pedig Yvonne öltözetét, lenyírt hajviseletét, egész attitűdjét utánozva hódítja meg Fülöp herceget, aki azelőtt a szexuális csábítás sztereotípiáit bevető nőre ügyet sem vetett. Az előadás egyik kiemelten megható momentuma, amikor Yvonne-nak választani kell Fülöp és Innocent között. A lány szuggesztíven Fülöpre tapadó tekintete mindennél beszédesebben dönti el a választást. Fülöp és Yvonne szerelmi jelenete szintén groteszk: az aktust a meztelen lábujjak és talpak finom koreográfiája jelenti. Az udvar másik különce Fülöp. A herceg már öltözékével is provokál: nagy piros kockás skót szoknyája kirí a környezetéből. Anyja többször is figyelmezteti, hogy fésülködjék meg. Unja az udvari szokásokat, a körülötte serénykedő és hízelkedő hölgyek-urak világát, melyben konkrét utalások nélkül idéződnek fel parodizált, végletesen groteszk formában az ancien regime udvari világának kliséi. A Királyné titokban művelt költészete révén emelkedik ki a környezetből, a Király és a Kamarás viszonyát színesíti, cinkosságukat fenntartja a közösen elkövetett ifjúkori bűn emléke. Innocent romantikus pátosszal telített, agresszivitásig fokozódó szerelmi kitörését nevetségessé teszi az Yvonne tekintetéből sugárzó elutasításra hirtelen váltással reagáló lemondása, mely a groteszk játékelemek sorába illeszkedik. Külön színfolt a másik néma szereplő, Valentin, a lakáj figurája, aki Yvonne ellenpontja. Ő mindig szeretne valamit bejelenteni, egyáltalán megszólalni, de sohasem hagyják, durván kiutasítják. Szép kompozíciós elem a két néma szereplőre hármas gongütés kíséretében ráboruló sötétség, mely a darabzáró függönyt jelenti.3

 

Alexandru Colpacci: Yvonne, burgundi hercegnő, 2007.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete